A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-04-01 / 4. szám
ló egy szót sem szóltam] mertha jól láttam, tekinteted alig észrevehetőig felém rebbent] és következő mondatodról úgy éreztem, hogy válasz erre az én néma kérdésemre. Azt mondtad: "Nem marad jutalom nélkül az, aki egy pohár vizet ad inni nektek, mivel Krisztuséi vagytok". Értem eztaz "áttételes" nyelvet, Uram, és megértettem a válaszodat. Ellenségeid a te ellenségeid, tehát ők is a tiéidj mintegy fordítottan, mondhatnám negatívan, de a tiéid; ha más nemj hozzád köti őket a tagadásuk, vagy az irántad való gyűlöletük. Mondjam, hogy a gyűlölet negatív szeretet? Nem akarok játszani a szavakkal, tornát űzni a fogalmakkal, bújócskázni az igazság paradoxonaival. A lényeg ugyanis a pohár víz. Hogy első gesztusom ez a pohár víz legyen] hogy attól, aki a házamba lép - nemj aki csak elmegy is a házam előtt -ne azt kérdezzem elsőnek: - "Csatlakoztál-e, vagy sem, és ide, vagy amoda csatlakoztál-e?"] hanem elsőnek a pohár vizetnyújtsam felé, mivel - ha így, ha úgy, de mindenképpen és szükségképpen - ''Krisztusé". Egy pohár víz; nem a "jutalomért", hanem mert aki úton van, akár veled, akár utánad (úgy, hogy követ, vagy úgy, hogy üldöz] de az üldözés nem egy fajtája-e a követésnek?), az szomjas. És aki szomjas, az is "Krisztusé", mondhatnám a szomjúságánál fogva, a szomjúsága erejével. És akkor nem Krisztusé-e a víz is, amivel a szomját oltjuk?Sőt a mozdulat is, amivel a szomját oltó vizet nyújtjuk neki? Krisztusért, persze, és nem a "jutalomért". De tudjuk, hiszen mondtad, hogy akkor nem marad el a "jutalom" sem. KI A HARMADIK? Lord Moynihan a 30-40-es években Angliának legkiválóbb sebészei között is a legelsők közé számított. Egy alkálómmal meghívták, hogy egy kényes műtétet sebésztársai jelenlétében hajtson végre, hogy tanulhassanak tőle. A műtét után az egyik orvos csodálkozásának és meglepetésének adott kifejezést amiatt, hogy a sebész, annyi figyelő szem ellenére is, zavartalan nyugalommal és biztonsággal tudta elvé* gezni feladatát.- Amikor én operálok, - felelte a sebész, - csak három lény van felen számomra» a páciens és jómagam. • Ez csak kettő, - szólt a másik. • Ki a harmadik?- Isten, - volt a nyugodt válasz.
