A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-03-01 / 3. szám

45

P. Orbán Miklós, S.J., Róma

R domonkos rend múltja és jelene

Aki az egyház történetének mélyebb összefüggéseit keresi és nem elégszik meg a politikai érdekek játékának a felmérésével, annak a szellemi erők mellett számba kell vennie az egyház sorsára leginkább kihatással lévő lelki, kegyelmi erőket is. Az egyház korszakairól lehet úgy is írni és szólni, hogy az ember csak a feszültségeket, az egymás ellentámadó, vagy egymástól elhúzó energiákat, az evilági törekvéseket, az udvarok intrikáit, a trónok körül terjedő szellemi betegségeket és támadó háborúkat, cselszövéseket és embertelen megtorlásokat sorolja föl, mintha az egész történelem nem lenne más, mint iszonyatos haláltánc. Középiskolai tanulmányainkközbenmegszoktuk, hogy a történelemben csak hódításokat, csatákat, trónbitorlásokat lássunk. Alig emlékszünk azokra a rövid fejezetekre, amelyekben a gondolat tisztulásáról, a tudás fejlődéséről, a művészetek ápolásáról, bölcselőkről, tudósokról, festőkről, szobrászokról, írókról és szentekről volt szó. Ugyanmelyik teljességre igényt tartó történész merne a koraközépkor századairól szólni anélkül, hogy a nyugati szerzetes intézmény atyjának, Szent Benedeknek az alapításáról és alapításának, a bencés rendnek a működéséről ne emlékezne meg. Vagy ki merné mellőzni a 13. század eseményeinek a tárgyalásánál Asszi- szi Szent Ferencnek és Szent Domonkosnak a művét. Asszisziszentje a poverello, a Szegénység Úrnővel jegyezte el nehéz selymek és ragyogó ékszerek bűvöletében élő századát, Szent Domonkos pedig a gondolat eltévelyedéseivel vette föl a harcot. Prédikáló testvérei