A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-03-01 / 3. szám

amelyre szólítunk benneteket, az egyház tanítása alapján, amelynek Péter utóda — a püspökségben testvéreivel együtt — letéteményese és értelmezője. Nagy mű valóban — benső meggyőződésünk ez — mind a világ, mind az egyház számára, mert az ember nem találhatja meg az igazi boldogságot, amelyre egész lényével áhítozik, egyedül csak azoknak a törvényeknek tiszteletével, amelyeket Isten az ember természetébe írt, és amelyekhez az ember értelemmel és szeretettel igazodni tartozik. Ehhez a műhöz és feladathoz kérjük valamennyitekre s különösképpen a házastársakra a szentség és könyörületesség Istenének bőséges kegyelmeit, aminek zálogául apostoli áldásunkat adjuk reátok.

Kelt Rómában, Szent Péternél, Szent Jakab apostol ünnepén, az 1968. év július 25-én, pápaságunk hatodik évében.

30

PAULUS PP. VI.

Régi imádság

Istenem, bocsásd meg nekem

a legjobbat is, amit teszek, a legjobbat is, amit gondolok. Hogy ítélj felettem, lenne rá hatalmad, de kegyelmed mégis bűnbocsánatot ad. Az ítélet a törvény sújtó szigora, a kegyelem szíved drága előjoga.

Bocsásd meg azt, amire nem gondoltam, bár kellett volna, amit nem mondtam, bár kellett volna, amit nem tettem,

bár kellett volna.

Bocsásd meg azt, amire gondoltam,

bár nem kellett volna, amiről beszéltem,

bár nem kellett volna, amit megtettem,

bár nem kellett volna.

Megbántam, amit gondoltam, beszéltem, cselekedtem. Bűnbánattal kérlek Istenem, bocsáss meg mindent nekem.