A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-03-01 / 3. szám
28 Semmiképpen sincs szándékunkban, hogy elpalástoljuk az olykor súlyos nehézségeket, amelyek velejárnak a keresztény házastársak életével: számukra, mint mindegyikünk számára, „szűk a kapu és keskeny az út, amely az élethez vezet” (Máté 11, 30). Kell azonban, hogy ennek az életnek reménye fényt derítsen útjukra, miközben derekasan törekednek arra, hogy bölcsességben, igazságosságban és jámborságban éljék jelen napjaikat, tudván, hogy elmúlik ennek a világnak arculata. Vállalják tehát bátran a szükséges erőfeszítéseket a házastársak, akiknek támaszuk ebben a hit és remény, amely „nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkben az Isten szere- tete” (v. ö. Róm 5, 5); esedezzenek állhatatos imával az isteni segítségért; merítsenek főleg az Eucharisztiából, a kegyelem és a szeretet forrásából. És ha a bűn még erőt venne rajtuk, ne csüggedjenek el, hanem alázatos állhatatossággal folyamodjanak Isten könyörületességéhez, amelyet bőségesen nyújt nekik a bűnbánat szentsége. Ilyen módon meg tudják majd valósítani a házastársi élet teljességét, amelyet az Apostol ír le: „Férjek, szeressétek feleségteket, ahogy Krisztus is szerette az egyházat ... A férj köteles szeretni feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti. Márpedig senki sem gyűlöli a saját testét, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az egyházat... Nagy titok ez, én Krisztusra és az egyházra vonatkoztatom. Szeresse hát mind- egyiktek a feleségét, az asszonyok meg tiszteljék férjüket.” (V. ö. Ej 5.) Apostolkodás a családok között 26. A gyümölcsök sorában, amelyek az isteni törvény hű megtartását célzó nagylelkű erőfeszítésből érlelődnek ki, a legértékesebbek egyike az, hogy nem ritkán maguk a házasok kívánják közölni másokkal is tapasztalatukat. így a világi hívek hivatásának tág keretébe az egymásközti apostolkodás új és nagyon figyelemre méltó formája kapcsolódik be: maguk a családok lesznek más családok apostolai és eligazítói. S vitatni sem lehet, hogy az apostolkodás annyi formája között egyike ez azoknak, amelyek ma a legidőszerűbbnek látszanak. Az orvosokhoz és az egészségügyi személyzethez 27. A legnagyobb megbecsüléssel adózunk az orvosoknak és az egészségügyi személyzet tagjainak, akik hivatásuk gyakorlásában minden emberi érdeknél jobban szívükön viselik keresztény hivatásuk magasabb követelményeit. Lankadatlanul igyekezzenek tehát minden alkalommal azokat a megoldásokat segíteni elő, amelyeket a hit és a helyes értelem sugall, s törekedjenek ezek vonatkozásában felkelteni a meggyőződést és a tiszteletet környezetükben. Tekintsék hivatási kötelességüknek is mindannak a tudásnak megszerzését, ami szükséges ezen a kényes területen, hogy az őket kérdező házastársaknak megadhassák azokat az okos tanácsokat és egészséges útmutatásokat, amelyeket joggal várnak el tőlük. A papokhoz 28. Szeretett fiaim, papok, akik hivatástoknál fogva tanácsadói és lelki vezetői vagytok egyéneknek és családoknak, most hozzátok fordulunk bizalommal. Első feladatotok, különösen azoké, akik keresztény
