A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-03-01 / 3. szám
kölcsönös hűséget. Ekként járva el, bizonyságát adják az igazán és teljességgel tisztességes szerelemnek. A születésszabályozás mesterséges módszereinek súlyos következményei 17. Az egyenes emberek még inkább meggyőződhetnek arról, hogy mennyire megalapozott az egyház tanítása e téren, ha készek jól átgondolni a mesterséges születésszabályozási módszerek következményeit. Mindenekelőtt vegyék fontolóra, hogy milyen széles és könnyű út nyílnék így a hitvesi hűtlenség és az erkölcsiség általános süllyedése felé. Nem kell sok tapasztalat ahhoz, hogy tisztában legyünk az emberi gyön- geséggel és hogy megértsük: az embereknek — kiváltképpen a fiataloknak, akik annyira sebezhetők e pontban — bátorításra van szükségük, ha azt akarjuk, hogy hívek maradjanak az erkölcsi törvényhez; annál kevésbé szabad tehát valami olyan eszközt ajánlani nekik, amellyel könnyen kitérhetnek e törvény megtartása elől. Félő az is, hogy a férfi, ha hozzászokik a fogamzásgátló eljárások gyakorlásához, végül is elveszti a tiszteletet a nő irányában, és anélkül, hogy törődnék annak fizikai és pszichikai egyensúlyával, odáig jut, hogy már csak önző élvezete merő eszközét, nem pedig megbecsült és szeretett élettársát látja benne. Fontolják meg azt is, hogy milyen veszedelmes fegyvert adnának így azoknak a közhatalmaknak kezébe, amelyek kevéssé törődnek az erkölcsi követelményekkel. Ki tehetne szemrehányást egy kormányzatnak, ha olyasmihez folyamodnék a közösség problémáinak megoldása céljából, amit megengedettnek ismernénk el a házastársak kapcsolatában egy családi probléma megoldása céljából? Ki akadályozhatná meg a kormányokat abban, hogy elősegítsék, vagy éppen rákényszerítsék népeikre, ha szükségesnek vélik, azt a fogamzásgátló módszert, amelyet a leghatásosabbnak tartanak? Ilyen mpdon az emberek, amikor el akarnák kerülni azokat az egyéni, családi vagy társadalmi nehézségeket, amelyekkel az isteni törvény megtartásában találkoznak, oda jutnának, hogy a közhatalmak tetszésük szerint avatkozhatnának be a házastársak benső viszonyának legszemélyesebb és csupán reájuk tartozó körébe. Ha tehát nem akarjuk emberek önkényének kiszolgáltatni az élet továbbadásának küldetését, szükségszerűen el kell ismerni, hogy annak az uralomnak, amelyet az ember a teste és ennek funkciói fölött gyakorolhat, áthághatatlan határai vannak; határok, amelyeken senkinek sem áll jogában túllépnie, akár magánszemély, akár hatalommal felruházott egyén. És ezeket a határokat nem tűzheti ki más, mint az á tisztelet, amellyel az emberi szervezet és funkciói épségének tartozunk, megfelelően azoknak az elveknek, amelyekre fentebb emlékeztettünk, és helyesen értelmezve a „totalitás elvét”, amelyet Elődünk, XII. Pius világított meg. Az egyház igaz emberi értékek védelmezője18. Előrelátható, hogy ezt a tanítást alkalmasint nem mindenki fogja szívesen fogadni: túl sok az olyan hang, amely szembehelyezkedik az egyház hangjával, s azokat még fel is nagyítják és ki is színezik a hírverés modem eszközei. Igazában megvallva, az egyház nem csodálkozik azon, hogy isteni Alapítójához hasonlóan „az ellenmondás jele” (v. ö. Luk 2, 34); emiatt azonban nem hagy fel azzal, hogy alázatos szilárdsággal hirdesse az egész erkölcsi törvényt, mind a természetest, mind az 24
