A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-03-01 / 3. szám
evangéliumit. Nem ő volt a szerzőjük ezeknek a törvényeknek, következésképpen nem is lehet úr fölöttük; csupán letéteményesük és értelmezőjük, anélkül, hogy valaha is hatalmában állna megengedettnek nyilvánítani azt, ami nem megengedett, miután közvetlenül és változhatatlanul ellentétes az ember igazi javával. Az egyház tudja, hogy amikor a házassági erkölcsöt a maga teljes épségében védelmezi, hozzájárul egy igazán emberséges civilizáció kialakításához; kötelességévé teszi az embernek: ne mondjon le a saját felelősségéről, hogy nyomában technikai eszközökre bízza rá magát; védi ezzel a házastársak méltóságát is. Ekként cselekedve az egyház — híven a Megváltónak mind a tanításához, mind a példájához — bizonyságot tesz arról, hogy őszinte és érdektelen barátja az embereknek, akiket földi menetelésük kezdetétől fogva segíteni akar ahhoz, hogy „fiák gyanánt résztvehessenek az élő Istennek, az összes emberek Atyjának életében” (v. ö. Populorum Progressio 21.). Hl. LELKIPÁSZTORI ÚTMUTATÁSOK Az egyház „Mater et Magistra” 19. Szavunk nem juttatná kifejezésre úgy, ahogyan kívánatos, az egyháznak, az összes nemzetek Anyjának és Tanítójának gondolatát és gondoskodását, ha — miután emlékeztettük az embereket a házasságra vonatkozó isteni törvény megtartásának és tiszteletének szükségére — nem bátorítanék őket a tisztességes születésszabályozás útján, még azok között a nehéz feltételek között is, amelyekkel ma családok és népek küszködnek. Az egyház igazán nem tanúsíthat más magatartást az emberek irányában, mint a Megváltó: ismeri gyöngeségüket, részvéttel tekint a tömegre, magához öleli a bűnösöket, de nem mondhat le arról, hogy tanítsa a törvényt, amely valóban a maga eredeti igazságában helyreállított és Isten Lelke által vezetett emberi élet törvénye. Az isteni törvény megtartásának lehetősége 20. Az egyháznak a születések szabályozására vonatkozó tanítása, amely az isteni törvényt hirdeti, sokak előtt könnyen tűnhet föl nehéznek vagy éppenséggel meg sem valósíthatónak. És bizonyos, hogy mint az összes nagy és jótékony valóságok, ez a törvény is komoly iparkodást és sok egyéni, családi és társadalmi erőfeszítést követel. Mi több, nem is lehetne megtartani Isten segítsége nélkül, aki támogatja és erősíti jóakaratukban az embereket. Ha azonban jól elgondolkodunk felőle, lehetetlen meg nem látnunk, hogy ezek az erőfeszítések nemesebbé teszik az embert és üdvösen hatnak ki az emberi közösségre. Uralom önmagunk fölött 21. A születésszabályozás tisztességes gyakorlása mindenekelőtt azt kívánja a házastársaktól, hogy alapos tájékozódás birtokában szilárd meggyőződést alakítsanak ki magukban az élet és a család igazi értékei felől, és igyekezzenek tökéletes önuralomra tenni szert. Ahhoz ugyanis, hogy a házasélet érzelmi megnyilatkozásai kellőképpen szabályozottak legyenek — tekintettel kivált az időszaki megtartóztatásra —, az'észnek és a szabad akaratnak kell ellenőriznie az ösztönöket, ami kétségkívül 25 i
