A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-03-01 / 3. szám
Hűség Isten tervéhez 13. Okkal jegyzik, meg valóban, hogy az a házassági aktus, amelyet ráerőltetnek a hitvesre — tekintet nélkül állapotára és jogos kívánságaira —, nem igazi szeretetről tanúskodik, következésképpen ellene mond a jó erkölcsi rend követelményének a házastársak viszonyában. Ugyanígy annak, aki helyesen gondolkodik, azt is el kell ismernie, hogy az olyan szerelmi aktus, amely sérti az élet továbbadására való alkalmasságot, amit a Teremtő sajátos törvények szerint ehhez az aktushoz fűzött, ellenmondásban van a házasság létesítő célzatával és az élet Szerzőjének akaratával. Akként használni ezt az isteni adományt, hogy mégha csak részlegesen is, de tönkreteszik értelmét és rendeltetését, annyi, mint ellene mondani mind a férfi, mind a nő természetének s ugyanígy legbensőbb kapcsolatuk természetének, annyi tehát, mint ellene mondani Isten tervének és akaratának is. Akként használni viszont a házastársi szerelem adományát, hogy tiszteletben tartják az életadás folyamatának törvényeit, elismerését jelenti annak, hogy nem mi magunk vagyunk urai az emberi élét forrásainak, hanem inkább csak szolgálói a Teremtő által megállapított tervnek. Mert valóban: ahogyan az embernek nincs korlátlan hatalma a teste fölött általában, ugyanígy nincs, éspedig külön okból nincs ilyen hatalma a nemzőképességei, mint ilyenek fölött sem. Ezeknek ugyanis kifejezett rendeltetésük, hogy életet támasszanak, amelynek Isten a forrása. „Az emberi életet mindenkinek szentként kell tekintenie — emlékeztetett XXIII. János —, mert keletkezésétől fogva közvetlenül megkívánja Isten teremtő cselekedetét.” A születésszabályozás meg nem engedett eszközei 14. összhangban a házasság emberi és keresztény felfogásának ezekkel a rendíthetetlen alapelveivel, ismételten ki kell jelentenünk, hogy semmi körülmények között sem minősülhet a születésszabályozás megengedett eezközének, tehát föltétlenül kizárandó a már megkezdett nemzési folyamatnak ilyen célzatú megszakítása, s kiváltképpen a közvetlenül akart és előidézett vetélés, utóbbi még akkor is, ha gyógyászati okokból történnék. Ugyanígy ki kell zárni, miként az egyház Tanítóhivatala már többször kinyilvánította, a közvetlen meddősítést (sterilizálást) mind a férfinél, mind a nőnél, akár örökös, akár időleges az. Hasonlóképpen ki kell zárni minden olyan cselekedetet, amely akár a házassági aktus megkezdése előtt, akár annak lefolytatásában, akár természetes következményeinek alakulásában célként vagy eszközként szolgálná a fogamzás megakadályozását. És a szándékosan terméketlenné tett házassági aktusok igazolása okából nem lehet helytálló érvként felhozni a kisebb rosszat, vagy azt, hogy ezek az aktusok együttes egészet képeznek a megelőző vagy majd utánuk következő termékeny aktusokkal, s így osztoznak velük az egy és ugyanazon erkölcsi jóságban. Olykor csakugyan meg van engedve a kisebb erkölcsi rossz tűrése, hogy ilyen módon elejét vegyük a nagyobb rossznak, vagy hogy elősegítsük a nagyobb jót, az azonban nincs megengedve, még nagyon súlyos okokból sem, hogy avégből, cselekedjünk rosszat, hogy abból jó származzék, vagyis hogy az akarat pozitív cselekedete tárgyává tegyünk meg valamit, ami lényegénél fogva rendellenesség, következésképpen méltatlan az emberi személyhez, még ha az is 22
