A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-03-01 / 3. szám
A fizikai, gazdasági, pszichikai és szociális feltételek viszonylatában a felelős apaság-anyaság akár abban az átgondolt és nagylelkű elhatározásban nyilvánul meg, hogy népes családot alakítanak ki, akár abban a súlyos okokból és az erkölcsi törvény tiszteletével hozott döntésben, hogy időlegesen avagy határozatlan időre kerülik az újabb születést. A felelős apaság-anyaság mindenekfölött megkívánja még a mélyebb kapcsolatot azzal a tárgyi erkölcsi renddel, amelyet Isten létesített és amelynek a helyes lelkiismeret a megbízható tolmácsa. A szülői tisztség felelős gyakorlása magában foglalja tehát, hogy a házastársak teljesen elismerjék kötelességeiket Isten irányában, önmaguk irányában, a család irányában és a társadalom irányában, az értékek igaz rangsora szerint. Következésképpen az élet továbbadásának feladatát illetően nem járhatnak el szabadon a saját tetszésük szerint, mintha egészen független módon választhatnák meg a követendő tisztességes utakat, hanem kötelesek magatartásukat hozzáigazítani Isten teremtő szándékához, amely magában a házasság és aktusai természetében jut kifejezésre és az egyház állandó tanításában nyert kinyilvánítást. A házassági aktus természetének és céljainak tisztelete 11. Azok az aktusok, amelyekkel a házastársak tiszta meghittségben egyesülnek és amelyek révén az emberi életet átörökítik, miként a Zsinat emlékeztetett rá, „nemesek és tiszteletet érdemelnek”, s akkor sem szűnik meg jogosultságuk, ha a házastársak akaratától független okok miatt elörelatnató, hogy terméketlenek lesznek: mert hiszen mindig megőrzik azt a rendeltetésüket, hogy kifejezzék és megszilárdítsák a názastársak egységét. Egyébként, mint a tapasztalat bizonyítja, nem minden házassági aktus fakaszt új életet. Isten bölcsen szabta meg akként a termékenység törvényeit és természetes ritmusait, hogy azok már maguktól távolságot iktatnak be a születések egymásutánjába. Mindamellett az egyház, amikor újólag figyelmezteti az embereket a maga állandó tanításával értelmezett természettörvény parancsainak megtartásara, szükségesnek mondja, hogy mindenegyes házassági aktus nyitva maradjon az élet továbbadása számára. Két elválaszthatatlan oldal: egyesülés és életadás 12. Ez a tan, amelyet a Tanítóhivatal -többször kifejtett, azon a felbonthatatlan kapcsolaton alapszik, amelyet Isten akart a házassági aktus két értelme, az egyesülés és az életadás között, s amelyet az ember a maga kezdeményezesébol nem törhet meg. penso alkatánál fogva valóban úgy van, hogy a házassági aktus ugyanakkor, amikor a legszorosabban egyesíti a názastársakat, képessé teszi őket új életek fakasztására, megfelelően azoknak a törvényeknek, amelyek a férfinek és a nőnek magaba a lényébe íródtak. Csak e két lényeges oldalnak, az egyesitönek és az életadónak, épségben tartásával valósítja meg a házassági aktus a kölcsönös és igaz szerelem értelmét annak teljességében, s őrzi meg azt a rendeltetését, hogy általa az ember betöltse az apaság-anyaság igen magas hivatását. Ügy gondoljuk, korunk emberednek különösképpen módjukban áll megerősíteni ennek az alapvető elvnek mélységesen ésszerű és emberséges jellegét. 21
