A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-03-01 / 3. szám
vatal elégséges és szabatos feleletet adhasson nemcsupán a hívek, hanem a világ közvéleményének várakozására is. Ezeknek a szakembereknek munkálatait utólag kiegészítették azok a megítélések és tanácsok, amelyeket részben önként, részben kifejezett kérésre szép számban nyújtottak testvéreink a püspökségben. Lehetővé vált így, hogy jobban mérlegeljük ennek a bonyolult kérdésnek valamennyi oldalát. Ki is fejezzük érte mindannyiuknak igaz szívből jövő mélységes hálánkat. A Tanítóhivatal válasza 6. Azokat a következtetéseket, amelyekre a Bizottság jutott, mindazonáltal nem tekinthettük véglegeseknek, s így nem menthetjük fel magunkat az alól, hogy személyesen vizsgáljuk meg ezt a súlyos problémát; azért is meg kellett ezt tennünk, mert nem jött létre teljes egyetértés a Bizottság kebelében a javaslandó erkölcsi szabályok felől, mindenekfölött pedig azért, mert a megoldásokra vonatkozóan felmerültek bizonyos ^kritériumok, amelyek eltértek az egyház Tanítóhivatalának a házasságról előadott és állhatatos szilárdsággal képviselt erkölcsi tanától. Éppen ezért, miután figyelmesen megvizsgáltuk az adatgyűjteményt, amelyet Elébünk terjesztettek, kiforrott mérlegelések és szakadatlan imák után most a Krisztus által Reánk ruházott küldetés alapján meg kívánjuk adni válaszunkat ezekre a súlyos kérdésekre. n. TANRA VONATKOZÓ ELVEK Az ember átfogó szemlélete 7. Mint minden más problémát, amely az emberi élettel van kapcsolatban, a születés problémáját is a részleges szempontokon túlmenően — legyenek ezek akár biológiai vagy pszichológiai, népesedéstani vágy szociológiai rendűek — annak a csorbítatlanul teljes képnek fényénél kell fontolóra vennünk, amelyben az ember és hivatása, nemcsak természeti és földi, de természetfeletti és örökkévaló hivatása is elénk lép. És minthogy abban a próbálkozásukban, hogy igazolják a születések ellenőrzésének mesterséges módszereit, sokan hivatkoztak akár a házastársi szerelem, akár a „felelős apaság-anyaság” követelményeire, jó, ha pontosan meghatározzuk a házasélet e két nagy valóságának igazi fogalmát, hivatkozva főleg arra, amit legújabban és a legmagasabb tekintéllyel adott elő erről a II. Vatikáni Zsinat a Gaudium et Spes lelkipásztori rendelkezésben. A házastársi szerelem 8. A házastársi szerelem akkor fedi fel igazi természetét és igazi nemességét, ha végső forrásában vesszük szemügyre, azaz Istenben, aki a szeretet, az Atyában, „akitől minden atyaság veszi nevét mennyben és a földön” (v. ö. Ej 3, 15). A házasság tehát nem a véletlen következménye, vagy öntudatlan természeti erők fejlődésének terméke: ez a Teremtő bölcs, intézménye, hogy szeretetének terve megvalósuljon általa az emberiségben, önmaguk kölcsönös személyi odaajándékozása útján, ami sajátlagos és kizáró19 [
