A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-03-01 / 3. szám
2 volna szerencsétlen sorsára. Éppen ezt a pontot kívánja kiemelni a történet. De hát akkor miért éri mindez? íme a válasz; ha a földi boldogság és jó sors pontosan arányban állna földi érdemeinkkel, akkor sohasem lehetnénk biztosak, hogy felebarátaink, sőt mi magunk is önzetlenül, szerétéiből és tiszteletből szolgáljuk Istent, nem pedig azért, mert ez "kifizetődik". - Önzetlenül szolgálja-e Jób Istent? - veti fel a kérdést a Sátán. Feltevésének helytelenségét csak azáltal lehet bizonyítani, hogy Jób akkor is engedelmes és bizakodik Isten irgalmában, amikor minden anyagi jóléte megszűnik és egyik csapás a másik után éri. A szenvedésnek tehát legalábbis megvan a haszna abban, hogy elválasztja a magot a pelyvától, leleplezi a hamis, önző szeretetet és felragyogtatja az igazi Istenszolgálatot, amint a tűz megtisztítja az aranyat a salaktól. Az előzőkben megadott válasz természetesen csak részleges. Méghafeltételezzükis,]hogyönzetlen istenszeretetünkről csak szen- vedéseirikközepette tehetünk tanúságot, akkor is, egyáltalán mi szükség van ennek bizonyítására, kinek van szüksége a bizonyítékra? Még tovább is mehetünk. A megfigyelés kétségtelenül bizonyítja, hogy némely esetben a szenvedés nemcsak kinyilváníthatja a jellemerősséget, hanem megacélozhatja azok jellemét is, akik azelőtt gyengék voltak. A szenvedés tehát nemcsak bizonyíthatja az életszentséget, hanem szentté is tehet. Még mindig talány maradhat azonban számunkra; miért van szüksége a Gondviselőnek erre a rideg eszközre. Mindenhatósága és végtelen bölcsessége miért nem használ más utat- módot arra, hogy szenvedés nélkül tegyen tökéletessé minket s így megszüntesse ezt a botránykövet, amelybe oly sokan belebotlanak? Tökéi etesítés. Engesztelés másokért. A Kálvárián történtek még egyébre is mégtanítanak minket. Vajon azért szenvedett Krisztus, mert bűnös volt? Ennek a gondolatnak még puszta felvetése is méltatlanság lenne. Vagy talán azért szenvedett, hogy bebizonyítsa istenszeretetének önzetlenségét? Mi szükség lett volna annak bizonyítására, hogy a megtestesült Isten, aki értünk emberré lett, hogy megváltson minket, nem haszonlesésből tette ezt? Jézus Krisztus akkor talán azért szenvedett, hogy ezzel jellemét tökéletesítse ?De hiszenO már tökéletes volt, még az eredeti bűnt sem örökölte Anyjától. 0 volt maga a tisztaság és az önzetlenség. Ha 0 mégis szenvedett, valami eddig még nem sejtett további célja is lehet a szenvedésnek. Omaga választotta s átölelte a szenvedést. Nem mintha önmagában véve jó lenne. Természeténél fogva a szenvedés rossz, s erre O is rámutatott, amikor a szenvedés kelyhének elmú-
