A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-02-01 / 2. szám
47 Egy héttel voltak karácsony előtt. Az anya remélte, hogy férje karácsonyra hazajöhet a kórházból és ő meglepheti a jóhírrel. Egyelőre azonban titokban akarta tartani előtte, hogy megint felkeres egy orvost. Úgy látszott azonban, mintha minden összeesküdött volna ellene. Az előző nap havazott, utána olvadt, majd ismét fagyott. Pénteken ólmos eső esett és a rádió ismételten figyelmeztetettmindenkit, hacsak nem nagyon szükséges, ne utazzék. Lehet-e ennél szükségesebb utat elképzelni? - gondolta magában az anya. Szépen felöltöztette kislányát világoskék ruhájába és bebújtatta a sárga hóruhába, amelyben úgy nézett ki mint egy nárcisz. Kölcsön kért egy autót s nekiindult a veszélyes útnak. Hamarosankiderült, hogy az egyébként pompás autó esőtörlője nem működik rendesen. Sokat imádkozott útközben mind a szerencsés megérkezésért, mind pedig azért, hogy az orvos véleménye kedvező legyen. Ezt kérte karácsonyi ajándékul a Kis Jézustól. Szerencsésenmegérkezett a kórházhoz, ahol már sok nyomorék gyermek várt az orvosra. Némelyikük merev volt, mint Karen, a másik állandóan valami túlzott mozdulatot tett; volt aki furcsa grimaszokat vágott, vagy a nyála csörgött, bizonytalan mozdulatokkal járkált, vagy tolókocsiban ült. Az agyszélhűdés minden fajtája képviselve volt itt. Végre rájuk került a sor. Az orvos magas termetű, jó megjelenésű férfi volt, de kissé fáradtnak látszott. Az anya bemutatkozott neki, kifejezte háláját, hogymódot kapott erre a találkozásra. Az orvos barátságosan fogadta és érdeklődött tőle, vajon autón jött-e ebben az időben. Mikor hallotta az igenlő választ, rámosolygott az anyára és segítette őt a kislány előkészítésében a vizsgálatra. Közben érdeklődött az előzményekről. Az édesanya ezt már oly sok orvosnak elmondta. Tudta, mi érdekli az orvosokat s nagy szakértelemmel mondta el a szükségeseket. Utána az orvos még feltett egy csomó kérdést, majd pedig nekilátott a vizsgálatnak, ami hosszú ideig tartott és olyan dolgokat is magában foglalt, amit az anya eddig egy orvosnál sem látott. A legfurcsább az volt, hogy a vizsgálat befejeztével az orvos segített az anyának felöltöztetni kisleányát. Majd pedig ülő helyzetben tartotta Karent az asztal szélén.-Nos, doktor úr, mi az Ön véleménye? - kérdezte az anya, hangsúlyozva az -'Önt".-Mrs. Killilea, - kezdte az orvos nyugodtan és magabiztosan, miközben az anya szinte megmeredve, izzadságtól gyöngyözve hallgatta, - Karen pompás, egészséges gyermek. Segítségre van szüksége, mégpedig jó sok segítségre. Az én véleményem az, hogy meg le!
