A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-02-01 / 2. szám
48 hét tanítani őt arra, hogy ülni tudjon és használja kezét. Es Karen járni is fog. Ráadásul pedig egyáltalán nem kérdéses, hogy értelmileg nagyon eleven. Értelmi tehetsége normális, vagy még annál is magasabb.. Az anya, aki éveken keresztül hiába reménykedett és járta az orvosokat, már megszokta, hogy könnyeknélkül hallgassa a lesújtó véleményeket. Most azonban nem bírta visszaszorítani könnyeit, azok melegen és bőségesen patakzottak szeméből. Ezek most édes könnyek voltak, a boldogság könnyei. (Folyt.) * • A MÁSIK • Isfenem, megvallom Neked, hogy bizony sokáig és -sajnos - még ma is viszolyogva húzódozom az embertárs szeretetétől. Minél hevesebben ízleltem azt az emberfölötti örömet, hogy szinte összetöröm és elvesztem magamat azokban a Iel kekben, akiket nekem szánt az emberi szeretetnek oly titokzatos rokonsága • annál inkább ösztönösen ellenszenvesnek és bezártnak érzem magam az egyszerű emberek egyike- másika előtt, akiket pedig - Te mondottad - szeretnem kell. Azt, ami a Világmindenségben felettem vagy alattam van (mondhatnám! egy és ugyanazon vonalon), könnyen szervezem belső életterembe! az anyag, a növények, az állatok, aztán a Hatalmak, Uralmak, az Angyal ok - könnyen elfogadom őket és örülök, amikor érzem, hogy ott vagyok a ranglétrájukon. De a "másik ember", Istenem - nemcsak "a szegény, a sánta, a púpos, a hebegő", hanem egészen egyszerűen a másik az, aki azén Világmindenségem felé látszólag bezárt saját Világmindenségével mintha tőlem függetlénül élne és megzavarná számomra a Világ egységét és csendjét • őszinte volnék-e, ha azt mondanám Neked, hogy az iránta föl támadó első ösztönös érzésem nem a visszautasítás, és hogy nem borzongatja meg hátamat már az a puszta gondolat is, hogy vele kerül je k I el ki kapcsolatba? Istenem, ragyogtasd fel számomra a Másik életében a Te Arcodat. Szemed elIenállhatatlan fénye, amely a dolgok mélyén gyullad ki, már belevetett minden munka vállalásába, minden fájdalom átvészelésébe. Add meg nekem azt is, hogy Téged vegyelek észre embertestvéreimben - sőt éppen ott - lelkűk Iegbenső, Iégtél jesebb,legtávolabbi zugában is. (Teilhard de Chardin.)
