A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-02-01 / 2. szám
40 Puskák es emberek A New York-i városháza tanácskozótermében korántsem fogadták egyértelmű helyesléssel Robert Kennedy szenátornak azt a javaslatát, hogy felül kell vizsgálni a törvényt, amely minden tizenhetedik életévet betöltött amerikai állampolgárnak lehetővé teszi, hogy szabadon vásároljon lőfegyvert. A szenátor szenvedélyes hangjában a fegyvergyártás üzleti érdekeltjei az elnökgyilkosásg emlékének politikai felmelegítését látták, holott a javaslat indoklásában nem egyetlen emberölésről, hanem 65 000 ember életének golyó általi kioltásáról volt szó. A hivatalos statisztika és a bűnüldöző hatóságok jelentései szerint ugyanis az elmúlt 1966-os évben gyilkosságok és egyéb bűncselekmények során ennyi ember veszítette el életét az Egyesült Államokban. Ehhez még hozzá lehet számítani azt a 43 500 embert, aki "csak megsebesült", de meg is halhatott volna, valamint azt a 9000 személyt, aki ugyancsak lőfegyver segítségévelkövetett el ön- gyilkosságot. Ezek az adatok a lakosság számarányát tekintve még jelentéktelennek is tűnhetnének, de mindjárt sokkal meghökkentőbbek, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanabban az évben Vietnámban ennél jóval kevesebb amerikai katona veszítette életét. Igaz, a fegyverviselési engedély törvénybeiktatásával sem változtatható meg olyan közgondolkodás, hogy a vitás kérdések legegyszerűbb megoldása a fegyverhasználat. Utcán, kocsmában vagy a harctereken. Ahhoz sokkal több kell: az emberi élet értékének minden eszközzel való tudatosítása, s az önbíráskodás embertelenségét elutasító humanizmus. A New York-i városházán lezajlott vitát nem akarjuk valami farizeusi botránkozásra felhasználni, hiszen önmagunk pusztításának nem egyetlen eszköze a puska s azt is tudjuk, hogy emberi élet értékelésben még számtalan mutató jelezheti egy társadalom erkölcsi rangját.
