A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-02-01 / 2. szám
21 rátáinknak. Egy ilyen festményt vagy szobrot, mely milliókat ér, ugyancsak értékesnek tartanánk, nagyra becsülnénk. Nos, ennél sokkal pompásabb remekmű van birtokunkban. Nem a festők vagy szobrászok nagymesterének egy munkája, hanem magának a mesterek Mesterének remekműve a miénk! Mi magunk vagyunk ezek a felülmúlhatatlan remekművek, akiket Isten saját képmására alkotott. Maga az Isten adja ezt tudtunkra a Szentírás első lapjain; - Majd mondá; Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, suralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön... Mégis teremté az Isten az embert; a maga képére, az Isten képére teremtette, férfiúnak és asszonynak teremtette. (1 Mózes 1, 26-27.) Ezt a teremtő munkát azóta is folytatja az Isten, és minden e- gyes új emberi életet közvetlenül O hoz létre, amikor az emberi testnek a szülők által egyesített sejtjeihez megteremti az emberi lelket. Ez a lélek messze felülszámyalja a szülők képességeit, s megteremtése mindig az Isten közvetlen közreműködését kívánja. Ezért oly nagyszerű, oly magasztos a szülők közreműködése az új emberélet elindításában, hiszen Istennek közvetlen munkatársaivá válnak. Istenképmásai elsősorban lelkünk révén vagyunk, hiszen Isten szellem, s a lélek is szellem, s Istennek végtelen tökéletességű értelmét és mindenható akaratát tükrözi vissza az emberi értelem és akarat, amely megint az emberi lélek sajátossága. Ezzel az állatok nem rendelkeznek, hozzájukcsak testben hasonlítunk, lelkűnkben azonban Isten képmását hordozzuk! Ha pedig már egy emberi művész remekművét oly nagyra becsülünk, mily értékes lehet ez az isteni remekmű? Azaz dehogyis tudjuk elképzelni, felbecsülni. Hiszen még a pusztán emberi remekművek értéke is szinte felbecsülhetetlen, és csak egy igazi szakértő tudhoz- závetőleges becslést adni. Isten remekművét pedig igazán csaklsten tudja igazán értékelni, felbecsülni. Azért megint vissza kell térnünk a Szentíráshoz, hogy abból kiolvassuk, mire becsüli Isten a lelkűnkbe nyomott képmását. Ahogy a Szentírást lapozzuk, mind jobban és jobban megvilágosodik előttünk, hogy valami elképzelhetetlen nagy értéke lehet Isten előtt minden embernek. Azért, amit nagyra becsülünk itt a földön, készek vagyunk nagy áldozatokat hozni, s megvédésükért még életünket is hajlandók vagyunk kockáztatni és feláldozni. De mekkora értéke lehet annak Isten szemében, amiért nem pusztán egy emberi életet, hanem saját egyszülött Fiát is föláldozta?
