A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-02-01 / 2. szám
22 Márpedig ez történt; "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen". (Ján. 3,16.) Még inkább megsejteti velünk értékünket az a tény, hogy Jézus nem kényszeredetten fogadta Atyja ez irányú határozatát, hanem maga ajánlkozott fel érettünk áldozatul; - Krisztus is szeretett minket és jóillatú áldozati adományként ajánlotta föl magát értünk Istennek. (Efez. 5,2.) Szent Pál elképed, mikor ezen gondolkozik; - Az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb a jótevőkért adja életét az ember. Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való nagy szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk. (Rom. 5,7-9.) Tehát valami oly nagy érték van bennünk, amit még a bűn szeny- nye sem tud elfödni, megutáltatni Istennel. Gondoljunk csak megint Michelangelo híres szobrára, a Piétára. Ha ez a szobor úgy kerülne hozzánk, hogy sár borítaná Krisztus és a Szűzanya alakját, vagy valaki szurkot öntött volna rájuk, vaj on megvetnénk-e emiatt a szobrot, kisebb értékűnek tartanánk-e? Nemde annál inkább nagyobb gonddal és szeretettel állnánk neki megtisztításának, hogy eredeti szépségét visszaállítsuk? Vajon kevésbé szereti-e a szülő kisgyermekét, amikor az szaggatott ruhával, piszkosan, felsebzett térddel tér haza? Sőt, nagyobb szánalomra indul a szíve és nagy szeretettel mosdatja, kötözgeti sebeit. Gondoljunk csak arra a szeretetre, amellyel a tékozló fiút fogadta vissza atyja. Nos, a tékozló fiúk mi vagyunk, az Atya pedig mennyei Atyánk, az Isten. És ez adja meg igazán annak a magyarázatát, hogy miért szeret minket annyira Isten. Nemcsak remekművei, képmásai vagyunk, hanem még ennél is sokkal többek: fogadott gyermekei, akiket csodálatos módon még az Ő isteni természetében is részesített. "Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya; Isten fiainak hívnak és azok is vagyunk. Szeretteim, most Isten fiai vagyunk, de hogy mik leszünk, az még nem nyilvánvaló. Tudjuk azonban, hogy megjelenésekor hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, úgy, amint van". ( 1 János 3, 1-2.) Hogy pedig ez a fogadott fiúság nem csupán az emberi gyermekké fogadáshoz hasonló nyilatkozat, hanem lényeges változást hozott létre természetünkben, megszűntünk pusztán emberek lenni, és titokzatos módon részesedtünk Isten természetében, arra Szent Péter apostol figyelmeztet minket: - Az istenfélő életre szolgáló összes
