A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-02-01 / 2. szám

10- írja Sz. Pál képletes beszédben. (Gál. 5, 9.) A tévely néha tetszetős ruhában jelenik meg és könnyen megejtheti azt, aki könnyelműen kiteszi magát a veszélynek, főleg, ha nincs nagy és alapos képzettsége a hit dolgaiban. Hitünket gyalázó könyveket és iratokat már csak nemes önérzetből sem volna szabad kezünkbe vennünk.

A kevélység és gőg igen rossz talaj a hit részére. Isten a kevélyeknek ellenáll és az alázatosaknak adja kegyelmét, - mondja az írás. Viszont sokszor megcsodálhatjuk az egyszerű, alázatos lelkek eleven hitét. Labre Sz. Benedek, a végső szegénységben élő, alázatos, önkéntes koldus naphosszat tudott imádkozni a legméltósá- gosabbOltáriszentség előtt. Alázatos volt a nagy szellem, Prohászka püspök, akiről a "Nachahmer Gottes" c. könyv ezt írja; "Aki Prohászka püspök hitét meg akarta ismerni, annakaszentmiseáldozat bemutatásánál kellett őt látnia!1 Nem egy kétkedőnek elég volt, ha egyszer jelen volt a nagy püspök miséjén. Visszaállt lelki egyensúlya.

Nagy ellensége a hitnek a bűnös élet. Hogyan is viselheti el az állandóan bűnben élő ember azt, hogy hite szenvedélyeit és bűnös életét állandóan elítéli és megbélyegzi? Végül is úgy cselekszik, mintáz őrült; összezúzza a tükröt, mert az csak az ő eltorzult ábrázatát mutatja neki. "Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent" - mondja az Ur.

Erényeink, %y a hit is, fölindítás, gyakorlás által is növekednek. Sok plébániai templomban vasárnaponként az egész nép fölindítja a hit, remény, szeretet erényeit. Ennek épp az az egyik célja, hogy hitünk és a többi isteni erények erősödjenek lelkűnkben, De ezzel ne elégedjünk meg. Indítsuk föl a hitet, valahányszor a szentségekhez járulunk és máskor is gyakrabban, de úgy, hogy az igazán értelmünk és akaratunk hódolata legyen a végtelen isteni Bölcsesség előtt. Hitünket leginkább a hit szerint való élettel gyakoroljuk.

Meg tudnánk-e felelni erre a kérdésre: mennyire múlja felül mostani hittudásunk egy jól oktatott népiskolai vagy középiskolai tanuló tudását? Szégyen volna, hogy míg a szükséges szaktudásban, és sok más hasznos, sőt haszontalan tudásban napról napra előre haladunk, addig hitünk ismeretében megmaradunk az iskolás, sőt a kisiskolás fokon! Távol legyen tőlünk az ilyen "infantilizmus", a csecsemői színvonal. Hitünk ismeretében illik, sőt kell is haladnunk, mégpedig annál inkább, minél több veszély környez bennünket a hitetlen és hitközönyös világ részéről; minél nagyobb a felelősségünk mások hitéért. Főleg a szülőknek és nevelőknek kell képezniükma-