A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-02-01 / 2. szám

Baják M i h á I y, S.J.

9

II

„Őrizdmeg a rádbizott kincset"

Ami nagy kincsünk, a mi hitünk. A hit alapja és gyökere megigazulásunknak, mely által a bűnös igazzá, szentté, Isten fogadott fiává lesz; a hit kezdete örök üdvösségünknek. "Hit nélkül nem lehet tetszeni Istennek" - mondja Sz. Pál apostol. (Zsid. 11, 6.) A hit biztos útm utatá s nekünk a számtalan kétely, tévedés, badarság és agyrém közt, mely mint zavaros, szennyes ár hömpölyög körülöttünk. A hit b ő v í t i tudásunkat; magasabb rendű, új világot tár elénk, melyről hit nélkül fogalmunk sem lenne. Erősíti akaratunkat a kötelesség teljesítésében, az önzetlen, áldozatos életben. Nehéz óráinkban, főleg a halál órájában, mikor minden földi remény és erőforrás elhagy bennünket, egyedül a hit nyújt erőt és vigasztalást.

A mindennapi tapasztalat mutatja, hogy a hitet el lehet veszíteni. Az ész elvesztése igen nagy veszteség; a hité még nagyobb. Aki szereti hitét, annak ápolnia és dédelgetnie kell azt lelkében. Először is kerülnie kell mindazt, ami hitét veszélybe sodorhatná. Az anyagelvűség mindenfelé nagyon elterjedt. Könnyen meg- eshetik, hogy hitetlen környezetbe kerülünk. Ha lehet, kerüljük az ilyen környezetet. Mit is ír Sz. Pál a korintusihíveknek? ... "mi köze a hívőnek a hitetlenhez?" (II Kor. 6,15.) Nem tanácsos, hogy hitetlen környezetünkkel vitába szálljunk; ehhez igen nagy tudás, gyors fölfogás és szellemesség szükséges. Ha egy biztos és találó mondás jut eszünkbe, azt odamondhatjuk, de tovább ne vitatkozzunk. Ha kénytelenek vagyunk hitetlen környezetben élni, buzgó imával kérjünk erőt az Istentől. Maradjunk határozottak és erősek. Azért is vessünk keresztet evés előtt, déli vagy esti harangszóra vegyük le kalapunkat; emberi jogunk gyakorlás miatt nem érhet bennünket nagyobb baj.

Aki szereti hitét, legyen válogatós szellemi táplálékában. Aki mindent összeolvas válogatás nélkül, könnyen megmérgezheti lelkét. "Egy kevés kovász megerjeszti az egész tésztát"