A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-12-01 / 12. szám
28 azt a magaslatot, amely a műveltség lényege. Ehhez képestugyanis minden más siker a tudományban, művészetben, gazdaságban, politikában egészen másodrangú dolog és ha ez nincs meg, a többi bizony nem sokat használ. Ezenkívül azt is hangsúlyozni kell; az első imádság nem a könyörgés, hanem a tiszta hódolat Isten fölsége előtt, amit imádásnak nevezünk és ebben elismerjük a Mindenható föltétien nagyságát és uraságát, vagyis azt a tényt, hogy O a magától való minden, a teremtmény pedig a magától semmi. Ez az ésszerű vallás és ebből önként fakad a köszönet és hála, amit az egyház a misében így fejez ki; - Valóban méltó és igazságos, illő és üdvösséges, hogy mi mindig és mindenütt hálát adjunk Neked, szentséges Úr, mindenható A- tya, örök Isten... Ehhez járul az engesztelő és bűnbánó könyörgés, végül pedig a szoros értelemben vett kérő imádság. Tehát nagy tévedés, a vallás elfajulása, ha Istent csak valami jótékony adakozónak tekintjük, akit hirtelen felkeresünk, ha már minden kötél szakad nálunk a földi ügyekben. Csak a korlátoltság menti némileg az ilyen viselkedést, bár ez a kibúvó sem elegendő, mert a hívőnek kötelessége vallását tüzetesen megismerni. Evilági ügyeinkben, betegségben, anyagi gondjainkban, nemzeti csapás idején is bízvást fordulhatunk Istenhez, ám e javakat csak föltételesen kérhetjük, mivel nem föltétlenül szükségesek az üdvösségre és nem ismerjük Isten távolabbi szándékait sorsunk kormányzásában. Ha mindezt megfontoljuk, nyomban kitűnik, mekkora balgaság akár a hívők, akár az ég felé kiabálni a sokszor hallott káromlást; - Miért hallgat most az Isten? - A hitetlen azt szokta mondani: hasztalan imádkozom, mert süket csöndbe beszélek, ahol nincs senki, legföljebb a saját hangomat hallom. Bizony ugyancsak otromba beszéd ez és arról tanúskodik, hogy az illetőnek sejtelme sincs arról, mi az igazi imádság. Akomolyhívő ugyanis pontosan tudja, hogy soha sincs magában az, aki Istennel társalog. Az ilyen folyton szem előtt tartja Krisztus szavát: - Keressétek először az Isten országát és az O igazságát, a többi majd hozzáadatik nektek... Már emberi viszonylatban is vaskos ügyetlenség valakitől szolgálatot vagy segítséget kérni, ha még a jó modorra sem vigyázunk és eszünkbe sem jut kedvében járni annak, akitől valamit várunk. Micsoda futó bolond volna, aki káromkodva lépne a Caritas irodába, ahol szerzetesnők dolgoznak! Márpedig legtöbben így cselekednek Istennel szemben és még hozzá teszik; - Adj Uram! de rögtöni És nem veszik észre, micsoda vér láz ító bohóckodás ez. Isten barátai viszont sohasem panaszkodnak, sőt telve vannak hálával és köszönettel, mivel okosan imádkoznak.
