A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-12-01 / 12. szám
22 szentírás-kutatásokkimutatták, hogy az ószövetségben sohasem mondták Istennek: - Abba. Es ezek után nyissuk ki az Újszövetséget! Az evangéliumokban Krisztus általában az Abba kifejezést használja, amikor Atyjához fordult; sót, úgyszólván mást nem is ismer. Az evangélisták legtöbbször lefordították görögre az arám szót, de Márk megtartotta az eredetit; - Abba! Atyám... neked minden lehetséges; Vedd el tőlem ezt a kelyhet! (Mk. 14, 36.) S amikor akeresz- ten függő Jézus így imádkozik: - Istenem, Istenem, miért hagytál el engem! - ez nem azt jelenti, hogy most már nem tekinti Istent Atyjának, hanem egyszerűen azért könyörög így, mert a 22. zsoltárt imád- kozza. Később a szenvedő Jézus egy másik zsoltárra utal szavaival. S érdekes, ott, ahol a szoltáros "Uramat" mondott, Jézus egészen természetesen "Atyám"-at mond; - Atyám, kezedbe ajánlom lelke- met! (Zs. 31,6.) Valószínű, hogy Jézus éppen e jellegzetes megszólítással kezdte kinyilatkoztatni tanítványainak, hogy Ó az Isten egyszülött Fia, hiszen e kifejezés, Abba, elárulta, hogy O egészen sajátságos viszonyban van Istennel. Mindenesetre, amikor az evangéliumok először utalnak Jézus imájára, az Atya (Abba) szót adják ajkára: - Áldalak téged, Atya, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki. Igen, Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni! (Mt. 11, 25-27...) Ennek a hálaadó imának második része, úgy látszik, éppen annak igazolása, miért mer Jézus ily bizalmas kifejezést használni, amikor Istenhez fordul; Abba, "apu"... De a legmeglepőbb az Újszövetségben nem az, hogy Jézus "Abba "-nak szólítja Istent, hanem az, hogy ez a megszólítás a keresztények imájába is átkerült. Szent Pál tanúsága világos. "Mivel pedig fiák vagytok, írja a Galatáknak, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki ezt kiáltja: "Abba, Atya! " (Gál. 4, 6.) és a Rómaiakhoz: - "Akiketlsten Lelke vezérel, azok Isten Fiai. Néma szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét kaptátok, melyben azt kiáltjuk*. Abba, Atya!"(Róm. 8, 14-15.) Szent Pál, mint Szent Márk, meghagyja az arám szót; Abba. Hogy valaki így szólítsa meg Istent, szüksége van a Lélekre, a Fiú Lelkére, a feltámadt Krisztus által elküldött Szentlélekre. Megértjük most már, mi különbség van az ó- és újszövetségi "istenfiúság" között. Az izraeliták azért nevezték Jahvét Atyjuknak, mert népüket Isten kiválasztotta; a keresztény istenfiúság a Fiú, Jézus Krisztus egyedülálló fiúságától függ, abban részesedik a Lélek által. S így
