A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-12-01 / 12. szám
23 értjük az Efezusi levél versét: - "A mi Urunk J ézu s Krisztus Atyja "eleve arra rendelt minket, hogy "fogadott fiaivá legyünk Jézus Krisztus által". Jegyezzük meg még; Szent Máté tanúsága szerint Krisztus azt tanította tanítványainak, hogy amikor imádkoznak, ne azt mondják "Abba", mint O, hanem úgy imádkozzanak, mint a zsidók "Abinu" "Mi Atyánk", hozzátéve: "ki a mennyekben vagy". De nyilvánvaló, hogy itt Jézus isteni pedagógiájáról van szó. Mert ha kezdetben Jézus maga is igazolta a zsidók előtt, miért meri oly bizalmasan szólítani Istent, hogyan mondhatta volna tanítványainak minden előkészítés nélkül: - "Amikor imádkoztok, mondjátok Istennek, mint én is; "Abba". A tanítványok csak lassan értették meg a jézusi titkot. Teljesen csak a feltámadás után, amikor a Szentlélek elvezette őket a teljes igazságra, Krisztus ígérete szerint. (Jn. 16,13.) A Lélek adja a keresztények ajkára e szót; Abba; Jézus Lelke által kapjuk az istenfiús ág kegyelmét és ezért merünk úgy imádkozni az Atyához, mint a Fiú. A feltámadott Krisztus művéről és a Lélek ajándékáról beszél az egész Efezusi levél. A zsidó áldás szerint, amely valószínűleg Szent Pálnak ihletet adott, Isten szeretete abban nyilvánult meg választott népe iránt, hogy Törvényt adott neki. E törvény egyszersmind a Szövetség pecsétje és kifejezése: "Atyáink miatt, akikben- ned reméltek és akiket megtanítottál az élet törvényeire, kegyelmezz nekünk és oktass minket... Világosítsd meg szemünket Törvényed által, fűzd szívünket parancsolataidhoz... ", mondja a zsidó imádság. Szent Pál számára az Isten adománya, Isten szeretetének kifejezése nem a törvény, hanem Jézus Krisztus személye. Igaz, az Apostol is hálát ad Istennek, mivel tudtunkra adta "akaratának titkát" De Isten akarata most nem a törvényben, különböző rituális előírásokban fejeződik ki, mint az Ószövetségben, hanem az Isten Fiának személyében, aki beteljesíti a törvényt, vagyis - túlszárnyalva - azt a teljességet hozza; az Atya szeretetének kiáradása révén - a Lélek által - most már a szívünkbe van írva, a szabadság törvénye. így teljesül a próféták jövendölése az Újszövetségről, az új teremtésről. Az a mennyei, lelki áldás, amiről az Efezusi levél kezdete beszél, nem más, mint az istenfiúi élet Krisztus Lelke által. Az Ó- szövetségi ígéretekben csak burkoltan volt jelen a Lélek adománya. Krisztus műve által, a hit és a keresztség révén, az Atya megpe- csételtminket a Szentlélek pecsétjével. Istené vagyunk. S a bennünk lakó Lélek, az Atya és a Fiú kölcsönös szeretete arra ösztönöz minI
