A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-12-01 / 12. szám
20 Szabó Ferenc, S.J. • • • ISTEN OROK ÜDVÖZÍTŐ TERVE "Áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki Krisztusban minden mennyei, lelki áldással megáldott minket! Benne választott ki a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte. Szeretetből eleve arra rendelt, hogy - akaratának tetszése szerint - Jézus Krisztus által fogadott fiaivá legyünk, s magasztaljuk fölséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában fölkarolt minket..." (Ef. I. 3-6.) Az Efezusiakhoz írt levél elején Szent Pál összefoglalja a keresztény kinyilatkoztatás legfontosabb tételeit. Az idézett versek, melyek Isten örök üdvözítő tervét magasztalják, az egyik leggyakoribb zsidó imádságra, az "áldás"-ra emlékeztetnek. Nemcsak az irodalmi forma, de a felidézett tematika is annak a zsidó hálaadó imádságnak nyomait viseli, amely a templomi liturgiában reggel és este megelőzte az izraelita hitvallás hivatalos elimádkozását; - "Halljad Izrael! Az Ur, a te Istened egyetlen; szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből... stb. " A szentpáli imádság ugyanúgy az Isten szeretetét magasztalja, mint a zsidó imádság. Mégis, a folytonosság ellenére is, igen lényeges különbség van az ószövetségi kinyilatkoztatás és a Krisztussal kezdődő újszövetség között. Hasonlítsuk össze az izraelita "áldást" a szentpáli "hálaadással"! A zsidó "áldás"-ból idézzünk-néhány mondatot: - a kezdetét és a végét: - 'Örök szeretettel szerettél minket, Urunk, Istenünk; végtelen és túláradó irgalmadban megkönyörültél rajtunk, ó Atyánk, Királyunk... Kiválasztottál minket mindennép közül. .., hogy dicsérjünk Téged és hogy hirdessük szeretetben; Te egyedülálló vagy. Áldott légy, Urunk, aki kiválasztottad népedet, Izraelt, szeretetedben"
