A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-02-01 / 2. szám
6 len Egyházhoz, haüdvözülni akar, és abban mindhalálig köteleshűsé- gesenkitartani. Minthogy pedig Krisztus csak egyetlen Egyházat alapított, s ezen keresztül kívánja általában közvetíteni a kegyelmeket, érthető, hogy semmiféle más testület nem nevezheti magát az üdvösség eszközének. Ez elsősorban az értelme annak akijelentésnek, hogy "nincsen üdvösség az Egyházon kívül". Nem zárja azonban ez ki azt, hogy az üdvösségnek rendkívüli útjai ne létezzenek, és hogy Krisztus közvetlenül ne adhatná meg az üdvözülés kegyelmét az olyan egyéneknek, akik saját hibájukon kívül nem tartoznak az általa alapított Egyházhoz. Ilyenek azok, akik sohasem ismerték fel súlyos kötelezettségként,hogy üdvösségük feltételeként csatlakozniukkell az Egyházhoz, illetve hogyha annak tagjaivá váltak, abban mindhalálig ki kell tartaniuk. De ide sorolhatjuk azokat a jóindulatú és becsületes felnőtteket is, akik más vallásban születtek, vagy vallástalan környezetben nevelkedtek fel. Mindaddig, míg meg vannak győződve arról, hogy az ő vallásuk az Isten által megkívánt helyes vallás, kötelesek kitartani benne, s ha egyébként mindenben teljesítik, amit Isten akaratának ismernek fel; ha pedig súlyos dologban vétettek Isten akarata ellen, azt az Iránta való szeretetből őszintén megbánják, akkor ők is üdvözölnek, sőt az életszentség egész magas fokára is eljuthatnak. Ugyancsak üdvözölhet az a katolikus is, aki katolikus hitét sohasem ismerte meg kellő alapossággal, és saját hibáján kívül abba a tévedésbe esett, hogy Egyházát elhagyta, feltéve természetesen az ő esetében is, hogy mintáz előbb említett másvallásúak, ő is mindenben teljesítette amit Isten akaratának ismert fel, és Isten iránt való szeretetből megbánta súlyos bűneit. Csak Isten tudja megítélni, hogy kiben mily fokban volt meg a katolikus hitigazságok ismerete. Az azonban megint teljesen biztos, hogy aki kellőképpen megismerte a katolikus hitigazságokat és azokat Isten igazmondására és csalatkozhatatlanságára alapított élő hittel elfogadta, az soha jogos alapot nem találhat arra, hogy az így megismert és elfogadott hitet elhagyja. íme rövid és vázlatos kifejtése a könnyen félreismerhető mondásnak; - nincs üdvösség az Egyházon kívül! Bizonyos értelemben véve tehát igaza van ennek a mondásnak, de ugyanakkor bizonyos értelemben igaza van annak a mondásnak is, hogy van üdvösség az Egyházon kívül. "A föld az a nagyszerű és fájdalmas küzdőtér, ahol örök lényünk kiformálódik”. (H. de Lubac)
