A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-02-01 / 2. szám
7 MISSZIÓS IMASZÁNDÉK Űj-keresztények a haladás szolgálatában Az egyház a nem-keresztény népeket csak fokozatosan tudja megközelíteni, tanításával áthatni és lassan a fejlett, önálló katolikus életre elsegítem. A hithirdetők az egyháznak ezt a "meggyökereztetését" főleg az evangélium hirdetésével.érik el. Am nagyon sok esetben az evangélium hirdetése eleinte szinte lehetetlenség. Ilyenkor - nagy türelemmel, körültekintéssel és törhetetlen bizalommal - előbb a szeretet és jótékonyság által kell tanúságot tenniük Krisztusról és így előkészíteniük az Ur útjait. Óriási feladat. Földünkön legalább 2 000 000 000 ember van még olyan helyzetben, hogy vagy egyáltalában semmit sem hallottak az evangélium örömhíréből, vagy pedig csak olyan keveset, hogy az nem ébreszt bennük elegendő érdeklődést az Istenakarta üdvösség-intézmény iránt. Éppen ez a tény fokozott felelősséget ró azokra, akik már Krisztus egyházához tartoznak. Mivel az egyház őáltaluk "van jelen" a túlnyomó többségükben még pogány vallásokat követő népek körében, nekik kell életük példájával és a szó apostolkodásával is arra indítaniuk honfitársaikat, hogy megkedveljék és megkívánják a katolikus hitet. A hívők szerepe. Nyilvánvaló, hogy csak akkor fogják vonzóvá tenni a kereszténységet, ha honfitársaik iránt szere- tetet és nagyrabecsülést tanúsítanak, ha hazájuk és honfitársaik érdekeit példás odaadással szolgálják, ha kiveszik részüket népük művelődési és társadalmi életének fejlesztéséből. Nekik kell a haladás, a szabadság és az emberhez méltó életszintlegfőbb előharcosaivá lenniük. A zsinat által adott irányelvek. Az általános irányelv, amelyet a "Határozat a Missziókról" című zsinati döntés fektet le, így szól: A hívők... "maguk is fáradozza-
