A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-12-01 / 12. szám

13

Azért keresni kezdett tudományban, művészetben, vallásban az élet, test, lélek, érzelem, értelem titkai után. Mint a szenvedélyesen dolgozó kutató haladt előre. Mindig abba az irányba ment, ahonnan erősebb fényt látott felcsillanni. Az alkotó szellemek zsenialitása jellemezte. Ami szépséget, jóságot, igazságot felfedezett, azt megragadta, beleépítette könyveibe. így adta azokat tovább és gazdagított másokat. Mint valami titokzatos babérkoszorú szerelmese járta a pusztát, hogy levelet gyűjtsön a bokrokról koszorútkötni. Könyveiméi között ilyeneket találunk; "A pusztában", "Az égő csipkebokor ", "A menyasszonykoszorúV

Modern és történeti regényeinek alapproblémája a férfi és nő viszonya. Meglátása szerint a kettő harmóniája a hitvességben, mégpedig a katolikus vallás házasság szentségének felvételében valósul meg. Szenvedélyesen tanulmányozta a katolikus norvég középkort s ezen keresztül állította a nőkérdést az isteni távlatok szemléletébe. ANobel-díj bizottság bírálói ítéletét döntően befolyásolta(Jndset asszony igazság utáni fáradhatatlan kutatása és a művészetnek magasabb, erkölcsi érdekek szolgálatába állítása.

Nemcsak megtalálta és hirdette az igazságot, hanem aszerint élt is. Őszinteségének bizonyítéka, hogy 1925-ben a katolikus egyház tagja lett.

Lelkében azonban még maradt egy kis nyugtalanság. Adósnak érezte magát. Szerette volna há- lájátkifejezni a Szent Szűz iránt, akinek megtérését, művészi alkotásait, mindent köszönhetett. De nem talált megfelelő módot rá.

Végre az Oslo-i babérkoszorú segítségére lett. Alig várta, hogy a hódoló tömeg szétoszoljon. A domonkosrendiektemplomába sietett és az Ég Királynőjének lába elé helyezte kettős győzelmének babérkoszorúját.

Aznap Szeplőtelen Fogantatás ünnepe volt.

EGY POGÁNY BÖLCSELŐ VÁLASZA

Epiktetosz korának egyik legnevesebb görög bölcselője, nem meri- tette vallásos ismereteit a Szentírás ál tál nekünk jutott kinyilatkozta* fásból. De természetes esze el segítette annak a föl ismerésére, hogy Istent véges eszünkkel nem bírjuk felfogni. Egyszer tanítványai ezt kérték tőle: - Mester, mondd meg nekünk, hogy mi és milyen az Isten?

Epiktetosz ezt felelte: • Ha én meg tudnám nektek mondani, hogy mi és mii yen az Isten, akkor vagy Isten nem volna Isten, vagy pedig én volnék Isten!