A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-12-01 / 12. szám
14 PRQFÉTR HZ ÚJKORBRR Fisher János püspök élete megdöbbentő módon hasonlított Keresztelő Jánoséhoz. Az első hasonlóság: Zakariás fiának égből kapott nevét adták neki a kegyelemfürdőben, János-nak keresztelték. Aszkéta külseje elárulta önmegtagadó életét. Eledele egyszerű volt, mint a vadméz és a sáska. Pihenése napi négyórai alvásból állott, testét gyakran ostorozta, az asztalán álló emberi koponya mindennap emlékeztette a halálra. Hangja dörgött, mint a puszta végtelenségébe kiáltó szava, de olyan ünnepélyes is volt, hogy kora angol klasszikusai közé sorozzák. VII. Henrik király temetésén ő volt az ünnepi szónok, mint Rochester város püspöke. Az új király, VIII. Henrik büszkén hangoztatta, hogy egy országnak sincs olyan kiváló főpapja, mint Fisher János. A XVI. század Angliájának prófétára volt szüksége, hogy ostorozza a papságot és népet egyaránt, erélyes kézzel irtson ki hatalmi visszaélést, igazságtalanságot és bűnt. Fisherben Keresztelő János szólalt meg: ,vTartsátok bűnbánatot! Elközelgett az Isten országa! A fejsze már a fák gyökeréhez ért. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem". , Akkor keltett azonbanigazi feltűnést, amikor egyszerre csak a királyt is ostorozni kezdte. VIII. Henrik rászolgált erre. A pápa nem sokkal előtte "A hit védelmezője" címmel tűntette ki, de ő a viperák fajzatává vedlett. Törvényes feleségét eltaszítva, idegen asszonyt ültetett a királynői trónra és várta az egyház áldását. Fisher püspök vitte a választ, de nem áldás, hanem átok formájában. Vakon a király sem tudaz igazság szerint ítélni. Heródest tilos asszony iránti szenvedélye vakította meg, azért hullott Keresztelő János feje a porba. Henrik hasonlóbűn vakságában szenvedve adta ki a parancsot Fisher János elfogására, akit el is nyelt a "Tower" börtön mélye. A próféta elnémult, de Henrik csendes éj szakákon lelkében hallotta hangját, amintcsontos ujjá- val rámutatott; - Házasságtörő! Salome táncának romantikáját a Keresztelő kivégzésében egy váratlan római megnyilatkozás