A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-02-01 / 2. szám

5

szentekkel vetekedő életszentséget is elérhetik egyházukban.

Ebből azonban megint elhamarkodott következtetés lenne, hogy hát akkor semmi értelme sincs a hitterjesztők önfeláldozó munkájának, vagy a katolikus Egyházba való áttérésnek. Még nagyobb tévedés lenne azt hinni, hogy ha ez a helyzet, akkor egészen mindegy, hogy ki melyik egyházban imádja az Istent, vagy hogy egyáltalán hozzá tartozik-e valamelyik egyházhoz. Az igazság ugyanis az, hogy nincs üdvösség az Egyházon kívül... feltéve megint, hogy helyesen értjük ennek a tömör mondatnak a jelentését.

Ahhoz pedig, hogy helyesen értsük értelmét, tudnunk kell, hogy nem egyes egy ének sorsának meghatározását akarta kifejezni vele az Egyház. Ha a Szentírást tanulmányozzuk, magunk is felfedezhetjük benne, hogyKrisztus Egyházat alapított... hogy a ke- resztség felvétele által ehhez az egyházhoz való csatlakozást tette az üdvösség feltételévé... és hogy egyetlen Egyházban kívánta összegyűjteni az egész emberiséget. De azt is tudjuk a Szent- írásból, hogy Isten minden ember üdvösségét kívánja., hogy Egyházának terjesztését gyarló emberekre bízta, akik csak lassacskán tudják szétvinni a megváltás hírét az egész világra; és hogy Isten s enk it sem kárhoztat el saját hibája nélkül. Tudjuk azt is, hogy az emberek üdvözítésében aSzentlélek- nek is rendkívül fontos szerepe van. Mindezt, és még néhány más hitigazságot is össze kell tehát egyeztetnünk, ha emberi ésszel meg akarjuk sejteni, hogy Isten miként üdvözíti az emberiséget. Minthogy Isten nem nyilatkoztatta ki számunkra részletesen erre vonatkozó eljárását, még a legnagyobb hittudósok is csak találgatnak nem egy idevágó kérdésben (például: mitörténika keresztség nélkül elhunyt kisdedekkel, vagy hogy a pogány ok miként tartoznak hozzá az Egyházhoz, stb.) Mindaddig, amíg a Szentlélek vezetésével az Egyház világosan fel nem ismeri a kinyilatkoztatás eddig még homályos pontjainak értelmét, és csalatkozhatatlan hitigazSágként ki nem hirdeti azt, még az egyházatyák is tévedhetnek, amikor magánvéleményüket hangoztatják valamely részletkérdésben. így tévedett Szent Ágoston, amikor azt tartotta, hogy az Egyházon kívül állók nem részesülnek Isten kegyelmében, amikor felvesznek bizonyos szentségeket.

Ebből megint tévesen következtetne valaki arra, hogy semmit sem ismerünk csalatkozhatatlan bizonyossággal ezen a téren. Biztosan tudjuk, hogy Krisztus Urunk az Egyházat rendelte kegyelmének közvetítő eszközéül, és hogy mindenki, aki kellőképpen megismeri ezt az igazságot, köteles csatlakozni az Általa alapított egyet-