A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-12-01 / 12. szám
2 realitásának erre az új, vadonatúj megélésére szóló meghívás számunkra az ádventi időszak. Olyan hajnal, melynek napja emberi és teremtményi sorsunk legbensőbb magjában kel fel, de éppbensősé- gességével képes értelmet adni az időnek. Mi keresztények ma még benne élünk a megtestesülés évadában. Ez arra kötelez bennünket, hogy földi életünket, s magát a világot is egyre mélyebb és gyengédebb szeretettel, mint az Istenben való beöltözés eszközét éljük át, a teremtő és a megtestesült Isten művét követve. Mert egyedül így ölthetjük magunkra azt a Krisztust, - kinek végső eljöveteléről az evangélium beszél - s aki végül is nem más, mint tiszta szeretet. JÁNOS PÁPA NAPLÓJÁBÓL ... Gondol átok. Mindenplébánia számomra egy családi képes album. Minden pápaság magán viseli annak karakterét, aki hordozza. - Krisztusnak minden nagy tanítása ebben a kifejezésben foglalható össze: tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű... - Ha Isten úgy teremtette az árnyékot, azért tette így, hogy annál jobban értékeljük a világosságot. - Nagyon könnyen meggyőződhetünk arról, hogy milyen előkelő a paraszti munka, ha arra gondolunk, hogy ők a teremtés templomában dolgoznak... Sokszor eltűnődöm az állatvilágon. Milyen sokoldalúak ennek megnyilvánulásai, és milyen hajlíthatatlanok a törvényei! Az isteni gondviselés nagy megnyilatkozása ez. A Madonna elbeszél mindent. Egy munkásnegyedben levő plébánián beszélt a pápa az evangéliumnak azon epizódjáról, amelyben Jézusnak a templomban való megtalálását beszéli el. "Szent József nem beszélt el semmit. Mert férfi volt. De a Madonna mindent elbeszélt. Tudjátok, a nők mindig többet beszélnek". A jóság kötelez. Minden egyes embernek jónak kell lennie, mert a tiszta lelkiismeret tükre kell, hogy csillogjon bennük, amely nem tűr meg kétszínűséget. Jónak kell lennünk az állandó belső megtisztulás által, a tökéletességre törekvő igénnyel, a kitűzött jó cél megvalósításához segítő gondolatokkal és tettekkel.
