A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-11-01 / 11. szám
33 ebben a nagy fontosságú kérdésben akarjuk kijátszani Isten akaratát. A minketmegnem illető jutalomról való lemondás Isten kegyelmével egyáltalában nem nehéz. Ezt a lemondást Isten nagylelkűen meg is jutalmazza és annál bővebben részesít minket szellemi gyönyörökben, lelki adományaiban. Ne felejtsük el, hogy erre a lemondásra időszakonként, sőtnem egyszer hosszú időn keresztül még a házasoknak is szükségük van. Fontos tehát, hogy ne tulajdonítsanak túlzott jelentőséget ennek a mellékes ajándéknak és ne tekintsék egymás iránti szeretetük szinte kizárólagos megnyilvánulásának, hogy élnek házastársi jogukkal. Van ezenkívül a szeretet kinyilvánításának ezer más módja is, s köztük nem egy vetekszik fontosságban ezzel. A ház as társaknak és a házasság előtt állóknak, vagy azoknak, akik lemondtak arról, nagy szükségük van a tisztaság erényénekgya- korlásához a lelkiélet egyéb téren való elmélyítésére is. A tisztaság erénye különösen fogékonnyá tesz minket a lelki javak nagyra becsülésére. Ez elsősorban imaéletünk és szentségi életünk (szentmise, szentáldozás, gyónás) felfokozásában fog megnyilvánulni. Velejár azonban vallásunk alaposabb megismerésének vágya és a mások lelki megsegítésére irányuló apostoli tevékenység vállalása is. Az önzetlen önátadás mások szolgálatára jó hatással lesz a tisztaság erényének megszilárdítására is, hiszen a tisztátalanság lényege éppen az önzés. Ugyancsak nagy segítség a tisztaság erényének elsajátításában az önmegtagadás és áldozathozás gyakorlása más téren is. KérjükbuzgónIsten kegyelmét, hogy minél előbb elsajátíthassuk az Isten terveinek megfelelő gondolkozást, beszéd- és cselekvésmódot és a tisztaság erényének buzgó és állhatatos gyakorlásával megszenteljük testünket és méltóvá váljunk az örökkévalóságban arra, hogy egykor megdicsőült testtel-lélekkel részesedjünk el nem múló jutalmában, amelyet azoknak készített, akik a földön hűségesen teljesítették mindenben az O akaratát. A november 13-án ünnepelt Kostka Szent Szaniszló. a lengyelek nagy- szentje, szelidlelkű, kedves humorú fiatalember volt. Egy alkalommal megkérdezte elöljárója: — Micsoda poggyászt vinne magával, ha rögtön parancsot kapna Indiába menni? Szaniszló így felelt: — A béketűrés erős kalapját, az Isten és felebarátunk iránti szeretet dupla köntösét s egy jóravaló pár önmegtagadási harisnyát. Ennyi éppen elég volna készületlenül arra a nagy útra. T Az úti poggyász
