A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-11-01 / 11. szám
32 zás ment végbe bennünk. Nem leljük többé kedvünket szennyes viccekben és ha ilyeneket hallunk már arckifejezésünk is elárulja helytelenítésünket és elhallgattatja a piszkos szívűeket. Mert a szív bőségéből beszél a száj. Gondolatainkba senki sem lát bele. De ha piszkos viccekben, társalgásban leljük kedvünket, mindenki biztosra veheti, hogy agyunk és szívünk tele van tisztátalan gondolatokkal és vágyakkal. Ugyanígy megváltozott gondolkozásmódunk is meg fog nyilvánulni abban, hogy ezután mindig kellő tisztelettel beszélünk az élet titkairól, a házasságról, az ellenükelkövetettbűnöketpedig elítéljük. Visszafog tükröződni felfogásunk viselkedésmódunkban is, főleg a másik nemmel kapcsolatban. Leginkább az udvarlás időszakában árulják el az emberek, hogy pusztán az érzékiség vágyainak önző kielégítése vezeti-e őket, vagy pedig felelősségteljesen készülnek élettársuk megválasztására és annak lelkét mindennél többre becsülik. Szó sem lehet ott szeretetről (csak önszeretetről), ahol az udvarlók súlyos kísértéseket okoznak egymásnak, sőt súlyos bűnök elkövetésével még az isteni életet is kioltják azokból, akiket állítólag "szeretnek". A közönséges rablógyilkos is jobb ezeknél, hiszen az csak földi javaitól és életétől fosztja meg az embereket, de nem örökkévaló javaitól és örök életétől! Tiszta gondolkozásmódunk egyéb téren is kihat cselekedeteinkre. Gondosan megválogatjuk olvasmányainkat, szórakozásmódunkat, társaságunkat. Elveszti vonzóerejét az irodalmi értékeket szennyel keverő könyv, a művészi értékeket szennyfoltokkalkínálgató festmény, színdarab, mozi, vagy távolbalátó műsor. Öltözködésmódunkban is megnyilvánul, hogy tiszteletben tartjuk testünket és mások érzékenységét is. Szánalomra méltó teremtményeknek tartjuk azokat, akik szemérmetlen öltözködésmódjukkal, vagy viselkedésükkel akarják felhívni magukra mások figyelmét és ezzel hirdetik, hogy felsőbbrendű értéket hiába keresnénk bennük. A tisztaság erénye kétségtelenül lemondásokat kíván. Le kell mondanunk az érzéki gyönyörökről, ha azokra nincs jogunk. Téves lenne azonban azt hinnünk, hogy ezek a gyönyörök önmagukban véve bűnösök. Istenmaga kapcsolta össze ezzel az életadással járó cselekedeteket, mintegy jutalomképpen a szülőknek, áldozataik vállalásáért. De amint becstelenség szert tennünk olyan vagyonra, amelyre nincs jogunk, ugyanúgy becstelenség szert tenni erre, amikora velejáró feltételeket nem teljesítettük. S amint a jogtalan vagyonszerzés, amit más szóval lopásnak, vagy rablásnak nevezünk, súlyos bűn, ha nagy fontosságú dologról van szó, ugyanígy az is súlyos bűn, ha
