A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-11-01 / 11. szám

31

Nagyon fontos a tisztaság erényének gyakorlásához, hogy Isten elgondolását idejében megismerjük és teljesen magunkévá tegyük. Sok pompás füzetet és könyvet találhatunk már erről. Olvassunk el belőlük néhányat és kellő időben fokozatosan adjuk ezeket a gyermekek kezébe is, vagy szóban magyarázzuk meg nekik, értelmi fejlettségük szerint, hogymiért teremtette Isten az embert férfinek és nőnek és hogyan hívta meg munkatársaiul az emberiség fenntartására. De mi magunk is gyakran emlékezzünk vissza Isten fenséges terveire és neveljük rá magunkat arra, hogy gondolataink mindig a helyes irányban haladjanak, valahányszor valamilyen benyomás az élet eredetével kapcsolatos dolgokra irányítja figyelmünket, vagy érzelmeinket. Állhatatos és türelmes munkával meg kell szüntetnünk a helytelen gondolat-társításokat, amelyek bűnre kísérthetnének minket. Legjobb alkalom erre a tisztátalan kísértés. Ilyenkor két dolgot ajánlanak általában a lelkiélet ismerői: az imát és figyelmünk másfelé irányítását. Minthogy azonban ezek a gondolatok, vagy vágyak nagy vonzóerőt gyakorolnak ránk, nagyon nehéz figyelmünket azonnal más irányba fordítani. Fokozatosan azonban könnyedén elérhetjük ezt, ha összekapcsoljuk az imát a figyelemnek kellő irányba való terelésével. Ahelyett, hogy megszokott imaszövegeket mormolnánk gépiesen, saját szavainkkal panaszoljuk el kísértésünket Istennek, biztosítsuk Ót arról, hogy akár életünket is szívesen feláldozzuk, mintsem hogy ezen a téren visszaéljünk bizalmával és bűnt kövessünk el. Kérjük tőle a kegyelmet, hogy ezeket a dolgokat mindig az Ó szemével nézzük és mindig az Ó elgondolása szerint járjunk el. Adjunk neki hálát azért, hogy munkatársaiul hívott meg és kérjük tőle, hogy ez irányú felelősségünket mindig erősen érezzük. Ha pedig még a házasság előtt állunk, vagy az Ó teljesebb szolgálata érdekében erről végleg lemondtunk, ezzel kapcsolatos dolgokat kérjünk tőle.

Ilyen módon a bűnre csábító kísértést imává alakítottuk át és fokozatosan a megfelelő gondolatokkal és érzelmekkel cseréltük ki helytelen gondolatainkat és érzelmeinket. Most már könnyen vissza tudunk térni előbbi foglalkozásunkhoz és öröm tölti el lelkünket, mert nemcsak a bűntől menekültünk meg, hanem pompás erényeket gyakoroltunk. Ha ezt minden kísértésben megtesszük és az Istentől kapott kegyelmekkel mindig hűségesen közreműködünk, biztosak lehetünk abban, hogy soha többé nem fogunk súlyos bűnöket elkövetni a tisztaság ellen.

Gondolkozásmódunk természetesen más téren is meg fog nyilvánulni. Elsősorban beszédmódunk fogja elárulni, hogy nagy válto1