A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-02-01 / 2. szám
2 Cser Lászl ó , S.J. A KERESZTÉNY ÉLET ALAPJAI 1. ISTENSZERETET A főparancs első része, hogy "Szeresd Uradat Istenedet... " nem beteljesíthetetlen törvény. A beteljesítésnek fokai vannak és az Istenszeretet mértéke sokban függ attól, hogy mennyire ismerjüklstent. A legkevesebb, amit ez a szeretet megkíván, hogy megtartjuk az Isten által elénk állított erkölcsi törvényeket. Ne felejtsük, hogy az Istenszeretet a gyakorlatban annyi, mint megegyezni az Isteni Akarattal. A főparancs minden részleges parancs fölött áll és egybefogja az összesét. Az Istenszeretet elsősorban az emberi akarat tette, s nem elsősorban a szív érzése. A szeretet aka r a t, mellyel a jót akarjuk annak, akit szeretünk. Mi nem tudunk adni semmi olyat Istennek, amiben hiányt szenvedne, de a magunk életében meg tudjuk valósítani reánk vonatkozó akaratát; ez az Istenszeretet. Természetesen érzések is járulhatnak az akarat tevékenységéhez és legtöbbször járulnak is. A belénk öntött kegyelem által akaratunk több szeretetre képes, mint emberi természetünk természetes képessége tenne, ha ez az isteni kegyelem nem érne hozzánk. A Hit kegyelmét azért kapjuk, hogy jobban lássuk, ki nekünk az Isten. Mivel azonban a hit kegyelme által erősített akarat nem mindig elégül ki az Istenszeretet gyakorlatában, új kegyelem, a Remény éltet bennünket, hogy az Isten- szeretet gyümölcseiben tapasztalatilag is részesedni fogunk. Az Istenszeretet legalsó foka az, hogy semmit sem akarunk tenni úgy, hogy akaratunk szembeforduljon az Isteni akarattal. Vagyis elkerülünk minden súlyos bűnt, mely szembeállítja akaratunkat Isten akaratával. A súlyos bűn önmagunkkal is szembeállít, hiszen elszakít bennünket az isteni akarattól, mely a javunkat akarja. A bűn által magunkat romboljuk és tesszük tönkre. A mindennapi életben az Istenszeretetet úgy gyakoroljuk, hogy
