A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-02-01 / 2. szám

3

nem engedünk a kísértésnek, mely el akar szakítani az isteni akarattól. Es pozitív gyakorlattal úgy, hogy a jót tesszük, amint azt alkalom és körülmény megkívánja.

Nem mindig könnyű tudnunk, hogy mi az isteni akarat egésze reánk vonatkozólag. Azt azonban könnyen tudhatjuk, hogy bizonyos kö - rülmény között, most, jelenleg mit kíván Isten. Es az isteni akarat szüntelen elfogadása az a gyakorlat, mely megadja nekünk a bizalmat ahhoz, hogy mind a jelenben, mind a jövőben is szeretni tudjuk Istent mindenek felett.

Az Istenszeretet természetfölötti erénye képessé tesz minket természetünk határán túli szeretetre. Részesedés ez Isten szerete- téből.

A természetfölötti szeretet az az erény, mellyel Istent mindenek fölött szeretjük, - önmagáértl Es felebarátainkat Istenben szeretjük. A természetfölötti szeretet tehát először Istenben van, azután bennünk, mint részesedőkben. Isten élete "szeretet". Mikor a megszentelő kegyelem által ebből részesedünk, akkor magába az isteni életbe kapcsolódunk be. A keresztség szentségében Isten sze- retete árad belénk a Szentlélek által. A szeretet tehát elsősorban Isten szeretete irántunk. Ez a szeretet tesz képessé minket arra, hogy Istent viszont szeressük.

A megszentelő kegyelem által természetfölötti rangra emeltettünk és a szeretet Isten és közöttünk "baráti" szeretet, nem szolgaság. Éppen ez a "baráti" szeretet késztet minket arra, hogy nem önmagunk javáért, hanem önmagáért szeretjük Istent. A szeretet ilyen mértéke lehetetlen a magára hagyott emberi természetnek, de Isten hozzánk hajolásával ez a kegyelem és erő megadatik nekünk. Isten képessé teszi emberi természetünket Önmaga szeretétére.

Krisztus Főparanccsal és a Hegyi Beszéddel kiterjesztette a régi mózesi törvényt. Az emberszeretet mértékévé önmagunk szere- tetét tette. Ami lehetetlen volt előbb: az ellenség szeretete például, lehetséges ezzel a teríhészetfeletti, Istennel egyesült szeretettel. Felebarátainkat nem azért kell szeretnünk, mert abból nekünk hasznunk van, hanem mert Isten szemében értékes teremtmények, akikért Krisztus életét adta.

Krisztus azt kívánta követőitől, hogy ez az Isten- és embersze- retet látható legyen életükön. "Az által ismerik meg az emberek, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást" - mondta.