A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-10-01 / 10. szám

45

OZANAM

Az egyetem és a nyomortanyák apostola

A gyertya csonkig ég

Frigyes ereje fokozatosan fogyott. 1849. vége felé az orvos tanácsára a szegények megsegítésén kívül minden külső tevékenységet feladott. 1850. nyarán annyira leromlott állapota, hogy a nyarat megintpihenésselkelletttöltenie. Ősszel azonban újratanított. Diákjai előtt hősiesen leplezte fáradtságát és kimerültségét. Még a következő iskolaévet is sikerült majdnem végig tanítania. 1852. tavaszán mellhártyagyulladást kapott, amitől egy ideig még életét is féltették. Még lázasan ágyban feküdt, amikor hallotta, hogy egyetemi hallgatói tüntetnek ellene, mivel elhanyagolja tanításukat s helyette otthon egy könyvének kéziratán dolgozik, mint ők gondolták. Erre betegen is bement az egyetemre, orvos-testvérének karjára támaszkodva, lesoványodva, sápadt arccal,végigment az éppen ellene tüntetni készülő diákok között.

Mikor a diákok meglátták állapotát, felismerték tévedésüket és lelkiismeretfurdalást éreztek igazságtalan vádjaik miatt. Az előadóterem hamarosan megtelt, s a katedrára lépő Ozanamot nagy tapsviharral fogadták. O gyenge, de tiszta hangon kezdett beszélni hozzájuk, időnként meg-megállva, hogy lélegzethez jusson:- Uraim, a mi korszakunkat arról vádolják, hogy az önzés korszaka. Azt mondják, hogy ez az általános járvány minket, tanárokat is megfertőzött. Pedig itt, ezekben a termekben őröljük fel egészségünket. Itt nyűjük el magunkat...

... Nem panaszkodom emiatt. A mi életünk Önökhöz tartozik. Utolsó lehelletünkig adósok vagyunk Önöknek. Es utolsó lehelletün-