A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-10-01 / 10. szám

46

kigÖnöknekis adjuk... Ami engem illet, ha meghalok, az Önök szolgálatában fogok meghalni. .. Mostpedig kezdjük meg a mai előadást..

Megtartotta előadását, amelyet előző este készített elő. Talán érezte, hogy ez utolsó előadása az egyetemen, mert oly átszellemül - ten beszélt, mint soha máskor. Utána ismét szokott lelkesedéssel vették őt körül diákjai, akik bámulták képzettségét és ékesszólását.

Valóban ez volt utolsó előadása. Másnap ismét erőt vett rajta a betegség, mégpedig oly erőteljes fokban, hogy napokon belül halálát várták. Testvérének és feleségének, valamint odaadó öreg szolgálójuknak ápolása azonban átsegítette őt az életveszélyen.

Ereje nagyon lassan és csak részben tért vissza. Feleségével és leányával megint üdülni ment egy gyógyfürdőbe. Majd pedig, miután kissé megerősödött, az orvos tanácsára ismét Olaszországba mentek mindhárman. Annak éghajlata kedvezőbb volt a beteg számára. Ahogy városról-városra vándoroltak, mindenütt igyekezett megalapítani, vagy megerősíteni a Szent Vince Társulatot.

így közelgett el negyvenedik születésnapja. Frigyes ifjúkorától kezdve naponta olvasta a Szentírást és annak szavaiban bőséges vigaszra talált. Most arra gondolt, hogy ezt a vigaszt megosztja más betegekkel is. Felesége segítségével egy könyvecske megírásába kezdett, amely a betegek számára vigasztaló szentírási idézeteket tartalmazott. Születésnapján éppen az egyik ilyen szentírási idézeten gondolkozott, s szeme előtt látta, miként vágyódik a beteg Ezekiás király a felépülés után. Benne is oly erős vágy támadt az élet után, hogy szinte kísértésnekgondolta és attól félt, hogy lázadozik az Isten akaratában való megnyugvás ellen. Hogy ezt ellensúlyozza, elhatározta, hogy írásba foglalja Istenre hagyatkozását. Noha eddig oly gyenge volt, hogy a tollat sem tudta forgatni, most erőt érzett magában az íráshoz. Megragadta a tollat s írni kezdett. Bevezetésként Ezekiás király énekét használta fel a Szentírásból másolva a sorokat:

... Szóltam én: Éltem derekánkell elmennem az alvilág kapuihoz. Kerestem éveim hátralevő részét! Azt gondoltam; Nem látom többé az Urat, az Istent az élők földjén. Nem látok többé embertés békében lakót. Nemzedékem eltűnt és összegöngyölődött előttem, mint a pásztorok sátra. Éltem elszakadt, minthaelvágta volna a takács. Alighogy szőni kezdett, máris elvágott engem... Szemem bágyadtan tekintett az égre. Uram, erőszakot szenvedek, felelj értem! Mitmond- jak? Avagymitfelel majd nekem, hiszen 0 maga cselekedte ezt! Átgondolom előtted összes éveimet lelkem keservében...