A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-10-01 / 10. szám
42 ALAZATOSSÁíS. Nagyon előnyös az Ön számára, ha képes olyannak látni saját magát, amilyen. Ha világosan és becsületesen képes felismerni mind képességeit, mind pedig fogyatékosságait. Ha képes sértődöttség és aggodalom nélkül elfogadni az örökölt hiányokat; ha öntetszelgés és hiúság nélkül veszi tudomásul örökölt adottságait. Ezt az erényt, amely erre képesíti Önt s amely oly fontos boldogságához, nevezzük alázatosságnak. Nagy kár, hogy ennek a pompás erénynek a fogalmát a világ any- nyira eltorzítja. Sokan azt hiszik, hogy az alázatosság félénkséget, szolgalelkűséget, lemondó alárendeltséget jelent. Más szóval gyengeségnek tekintik ezt az erényt s az alázatos embert képtelennek tartják arra, hogy kihúzza magát és erőteljesnek bizonyuljon, hogy feltekintsen a csillagos égre. Pedig az igazi alázatosságnak semmi köze sincs ehhez az eltorzult fogalomhoz. Az alázatosság egyértelmű az igazsággal és a valósággal. Az alázatos ember olyannak látja magát, amilyen; tudja, hogy csak kevéssel marad alul az angyaloknál, de ugyanakkor tudatában van annak is, hogy mindent, amije csak van, ajándékként kapott, tehát nem őt illeti érte a dicsőség. Eltölti őt a felelősségérzet, hogy ajándékként kapott képességeit jól használja fel, hiszen azok Istenéi, az Ó számára kell kamatoztatnia. Nem irigyli azokat, akik nála nagyobb képességekkel rendelkeznek, rájuk bízza, hogy azokról számot adjanak majd Istennek, neki elég arra törekednie, hogy saját képességei használatáról tudjon majd elszámolni. Ha pedigúgy találja, hogy semmiféle rendkívüli képességgel sem rendelkezik, hanem csak az általános emberi jóságra, szeretetre, istengyermeksége felett való örömre képes, akkor is megelégedettséggel tölti el a tudat, hogy birtokában van a legfontosabb adományoknak. Külön is szeretném felhívni figyelmét a hamis alázatosság két fajtájára. Az egyik letagadja azokat a képességeket is,
