A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-10-01 / 10. szám

31

reszten is ellenségeiért imádkozott. Ha Krisztushoz csatlakozunk, el fog hagyni minket a neheztelés, mások iránt érzett keserűség. Ezek ugyanis összeegyeztethetetlenek az őszinte Krisztus követéssel. Ez előkészíti a gyógyulás útját és elősegíti az előírt orvosságok és táplálkozásmód hatékonyságát.

Hasonlóképpen sok idegzavar előidézésében nagy szerepet játszik a félelem és a nyugtalanság. Amint az Istenbe vetett egyszerű bizalom megszünteti a félelmet és nyugtalanságot, sokszor szinte drámai módon visszatér az egészség is.

Nincs itt módomban, hogy részletesen leírjam azokat a gyógyulásokat, amelyek az Istenbe vetett hitet követték. Sokat leírtam közülük azonban a "Health Shall Spring Forth" című könyvemben.

Igen, saját tapasztalatomból tudom, hogy van Isten. Őgyógyítja meg a kettétört csontokat és a megtört szíveket egyaránt!

(Paul Ernes Adolph: God in Medical Practice c. írása alapián.)

A felebaráti szeretet áldozata

Father de Noue az első jezsuita misszionáriusok egyike volt, akik kanadai földre léptek. Champag- ne-i nemesi családból származott. Elöljárói teljesítették szíve vágyát; az újvilág indiánjai lelkiüdvéért dolgozni. A missziókban azonban nagy csalódás érte. Képtelen volt megtanulni az indián nyelveket. Csak a franciák lelki szolgálatára tudott lenni. Az indiánokhoz csupán tolmácsok segítségével jutott. Jószívűsége és fáradságot nem ismerő áldozatossága miatt mégis mindenki szerette. Ha ideje engedte halászgatott, vagy ehető fagyökereket ásott a földből. Ezzel hozott hasznot a konyhára.

1646. januárjában, egy hideg téli napon útnak indult Three Ri- vers-bőla Richelieu folyó torkolatánál fekvő francia erődbe, hogy ott misézzen és gyóntasson. Társai két francia katona és egy húron indián voltak. Útjuk a vas- tag jéggé fagyott Sz. Lőrinc folyónvezetett, amelyet két-három láb hóréteg borított. Csakhótal- pakon lehetett közlekedni. Father de Noue és az indián hozzá voltak