A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-10-01 / 10. szám
32 szokva azok használatához, de a katonák nem, akik azonkívülcso- magokkal megrakott szánokat húztak maguk után. Tizennyolc mérföldet tettekmeg aznap. Éjjeli pihenő helyet az erdőben kerestek és tüzet raktak. A fáradság csakhamar elaltatta őket. De Father de Noue nem tudott pihenni. Folyton azon gondolkodott, hogyan segíthetne társain. A szánokat nem bírta húzni, hatvanhárom éves volt, a fiatal katonák nem is engedték volna neki. Felkelt. Éjjel két óra volt. A hold ragyogóan sütött a havas tájra. Elhatározta, hogy azonnal útnak indul egyedül előre az erődbe, ahonnan majd segíts éget küld társai elé. Ezek a hóban fogják látni az ő nyomát, tudják majd követni, mert az utat egyedül csak ő ismerte. El is indult. Flogy minél gyorsabban haladjon, nem vitt magával semmi csomagot. Még pokrócát és a sokkal fontosabb kovát és acélt is hátrahagyta, csak egy darab kenyeret és egy pár szilvát tett zsebébe. Egy darabig jól haladt. De reggel felé kezdett borulni és esni a hó. A szél feltámadt. A hóvihar mindent eltemetett, emberi nyomot, látást, tájékozódást. A fer- geteg egész nap dühöngött. Az öreg misszionárius irányt vesztett. Az indián és a katonák reggel utána indultak. Nem sokáig tudták követni nyomát. Ok is eltévedtek. Az indián, aki ugyan teljesen ismeretlen volt a vidéken, tájékozódási érzékében bízva egyedül vágott neki az útnak. A katonák hátra maradtak. Késő este meg is érkezett az erődbe, ahol legnagyobb csodálkozására semmit sem tudtak a misszionáriusról. Az éjjel mentők kiküldéséről szó sem lehetett. Virradatkor indultak útnak ezek. A két katonát nemsokára meg is találták, de a misszionáriust nem. Egész napi fáradozásuk hiábavaló volt. Másnap, elindulásuk utáni negyedik nap az erődből egy katolikus indián és egy francia katona újra keresésre indultak. Az indián tökéletes nyomkövetése eredményre vezetett. Megállapították, hogy a Father körülbelül három mérföldre közelítette meg az erődöt, ott megpihent, de valószínűleg a fáradság okoztalá- tási gyengesége miatt nem fedezte fel a hótakarta cölöpépítményt, tovább ment rossz irányban kilenc mérföldre. Ott találták:meg. Keményre fagyott mint egy márvány szobor. Körülötte körformában el volt takarítva a hó. A földön térdelt, a hófalnak dőlve. Kalapja és hótalpa mellette feküdt. Keze mellén keresztbe téve, szeme nyitva volt és az égre nézett. Rendtársai közül számosán vérüket hullatták ezen a földön nem sokkal később. Father de Noue-t is közéjük szokták sorozni, mint a felabarátja segítésében életét áldozó misszionáriust.
