A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-10-01 / 10. szám
12 A /usta kutya „imája" Miközben azon elmélkedem, hogy milyen lusta vagyok a lelkiek terén, kissé elfog a szégyen. Azonban - és ez még szégyenletesebb - egyáltalában nem fedezem fel magamban a javulás igazi vágyát. Nagyon hasonlítok a lusta kutyához, amely egy pillanatra felemeli fejét gazdája hívására, de utána ismét visszahanyatlik és tovább alszik a szőnyegen. Én is beletörődtem már a gondolatba, hogy belőlem nem lesz szent vagy vértanú. Ismervén saját lustaságomat és félbemaradt kísérletezgetésemet, nem tartom erre képesnek magamat. Nem vagyok elég nagylelkű hozzá. De talán kiegyezhetem Istennel a félúton; nagylelkűség helyett felajánlom neki teljes önátadásomat s így teljesen Őrá helyezem tökéletesedésem terhét.- Kedves Uram, - fogom mondani neki - végy kezedbe engem és tégy velem, amit akarsz. Szállj meg engem, mint ahogy egyeseket birtokába vett az ördög. Jöjj bensőmbe Uram, és használd fel kezemet, ajkamat, fejemet a te munkádra anélkül, hogy külön engedélyt kérnél erre; vagy hogy engem megjutalmaznál érte. Még önszerete- temet is használd fel a Te céljaidra. Ha nincs más mód arra, hogy engem irányítsál, szerettesd meg velem, amit véghez akarsz vinni általam. Hadd gondolj am én, hogy saját akaratomat teljesítem, mégha ezzel nem is szerzek érdemeket, a fontos az, hogy ezáltal is a Te akaratod teljesedjék! ... Ami az engesztelést illeti, tudod Uram, jól, hogy magamtól nem vállalkoznék a szenvedésre. De ha Te testi, vagy lelki szenvedést küldesz rám, elfogadom és Érted viselem. Mérd ki rám, Uram, az önmegtagadást, amelytől irtózom. Még ebben a felajánlásomban is oly kicsi az én bátorságom és érdemem, hiszen tudom jól, és bízom benne, hogy ha Te szenvedést küldesz, erőt is fogsz adni elviseléséhez. De én nem törődöm az érdemmel, Uram. Nem kérem, hogy hőssé tégy. Csak azt kérem, hogy a Te akaratod teljesedjék akkor is, ha hajamnál fogva kényszerítesz annak megtevésére... Igen, ez lesz az én imám. Minden reggel, mise előtt felajánlom így magamat és megújítom mise közbenis, a felajánláskor és az átváltoztatáskor. Ez ugyan nem valami nemes ima. Olyan ez, mint a lusta kutya imája; amely ha beszélni tudna, szintén így szólna; - Uram, ragadj meg nyakörvemnél és emelj fel. Én túl lusta vagyok arra, hogy felálljak.. . A gyenge lélek imája ez, de az olyan gyenge léleké, aki legalább a remény erényét gyakorolja; aki végtelenül bízik Isten szeretetében.
