A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-10-01 / 10. szám
2 forradalma majdnem kizárja már a fegyveres összecsapást, hiszen annak csak egy győztese lenne; az általános pusztulás. Egyik fél sem meri elkezdeni az ütközetet, de ugyanakkor teljes iramban fegyverkeznek mindkét oldalon. Lázasan keresik azt a gépet, amely biztosítja a fölényt annak, aki előbb föltálalja. Az orosz bedobta a közvéleménybe a megférés (koegzisztencia) elméletét, de ugyanakkor hangoztatja a maga jövendő győzelmét. A gazdasági versenyt ajánlja nyugatnak; próbálják meg, ki bírja jobban. Keleten több a fegyelem, nyugaton több a tőke. Mindebből világos, hogy a válságot a meglevő erőkkel föloldani nem lehet, tehát más szóval a válság maga önálló nagyság lett és kénye szerint játszik a népekkel. Mielőtt még a halálsugarat föltalálnák, megbénult a népek hatalma, mert sem háborút, sem békét teremteni nem tudunk. Hideg háború és hideg béke, fenyegetés és mosoly időszakai váltogatják egymást és a nép idegei őrlődnek a veszélyes játék alatt. Vázlatosan rajzolva így fest a válság szerkezete, de ez még nem minden. A fölszm alatt roppant örvény kavarog és hozza létre a válság külső tüneteit. Az ember hatalma káprázatos módon megnőtt, de nincs képessége, hogy ezen uralkodni tudjon. Hiroshima után Einstein ezt így fejezte ki: - A világ még nem kész arra, hogy élni tudjon az új erővel. Az ipar haladt, az ember nevelése maradt, sőt egyenesen romlott. Ezért nincs hatalma a hatalom fölött, amit fölfedezett. A gazdaságitoké folyton nőtt, az erkölcsi pedig fogyott. A mai nemzedék zöme csak kérdéseket tud tenni, de a választ nem találja sehol, mert a lélek világában roppant nagy űr támadt és ez okozza a fenyegető beomlásokat. Ebben van a mai válság igazi magyarázata és ezt meglátni fél üdvösség. A keresztény kisebbség ma is tudja, miről van szó, de a közélet egészen elszakadt a lét forrásától és ettől van az általános rosszul- lét. Max Picarde jelenséget így nevezi: - Menekülés Istentől! A szabad gondolat Istent holtnak nyilvánította és azt hitte, el is temette már. Ez volt az egyik tévedés és nyomon követte a másik: az erkölcsi világrend alkotmánya ellen rendezték be az életet. Ebből aztán csupa ellentmondás támadt; a szabadság nevében a tőke kiuzsorázta a munkást, ez meg viszont megfojtja a polgári osztályt, ha kezébe kaparintja a hatalmat. Az erkölcsi és testi betegség között az a különbség, hogy a bűn nem olyan kínzó, mint a fogfájás. Főleg a társadalmi szervezet elég sokáig képes tengődni akkor is, ha már halálos kórban szenved és ez téveszti meg az átlagembert. Annál nagyobb lesz a rémület és pusztulás, amikor a lappangó nyavalya kitör az utcára. Akkor aztán hullanak a fejek és a falakra fröccsen a vér, de
