A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-09-01 / 9. szám

28

nem egyszerre, hanem egymásután kell sorra vennünk tennivalóinkat.

Ha aggodalmaskodás, harag vagy másfajta erőteljes érzelem gátol minket munkánk eredményes végzésében, akkor hagyjuk abba munkánkat - feltéve, hogy ezt megtehetjük - és fordítsuk teljes figyelmünket az illető érzelem megszüntetésére, vagy helyes mértékre csökkentésére. Ennek módját később fogjuk ismertetni.

Ha pedig fontos, hogy jelenleg minden figyelmünket munkánknak szenteljük, akkor halasszuk el az érzelmi kérdés megoldását, de győzzük meg magunkat arról, hogy jelenleg nem foglalkozhatunk ezzel az érzelemmel, mert nincs időnk rá, vagy mert életveszélybe kerülhetünk miatta, pl. ha autót kell vezetnünk, vagy veszélyes gépen kell dolgoznunk. Fordítsuk tehát minden figyelmünket a jelenből érkező benyomásokra, hogy jelenlegi tévedéseinket azonnal észrevegyük és kijavíthassuk. Szándékosan is fokozottabban figyeljünk arra, amit látunk, hallunk, érzékelünk és észre fogjuk venni, hogy ez szinte csodálatos módon megszünteti idegességünket, feszültségünket.

Vezessük le gyakran

feszültségeinket! Munkáink eredményesebb végzésében nagyon segít minket, ha napközben többször tudatosan is levezetjük a bennünk összegyülem- lett feszültséget. Ehhez nem okvetlenül szükséges, hogy lefeküdjünk, sőt még az sem, hogy leüljünk, bár kétségtelen, hogy ha megtehetjük, ez hatásosan fog segíteni benne.

De legalább annyit tegyünk meg, hogy napközben többször megállunk néhány pillanatra és visszaemlékezünk valamelyik kellemes élményünkre, sikerünkre, vagy azokra a pillanatokra, amikor teljesen feszültségmenteseknek éreztük magunkat. Csodálkozva fogjuk tapasztalni, hogy mennyire csökkenti ez fáradtságunkat és mennyivel sikeresebben folytatjuk utána munkánkat. A feszültség ugyanis akadályozza önműködő tevékenységeinket, alkotó képességeink működését. Egy idő múlva annyira szokásunkká válik ma jd a feszültségmentes élet, hogy többé nem is kell tudatosan gyakorolnunk.

Képzeletben egyszer, amikor időnk van erre, rendezzünkbe magunknak egy kellemes, csendes szobát, részletesen elgondolva annak berendezését, ablakait, függönyét, szőnyegét, kényelmes székét, stb. Napközben többször vonuljunk vissza képzeletben néhány pillanatra ebbe a szobába, szinte látva magunkat, amint kinyitjuk annak ajtaját, lassan belépünk és elhelyezkedünk a székben. Főleg akkor