A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-09-01 / 9. szám

13

Varga László, S.J.

THIHLKOZniIK VELE

TÁLBOT, A RAKODÓ MUNKÁS

Dublinben született derék munkáscsaládból és tizenkét éves korában inas lett egy italboltban. Csakhamar rászokott az ivásra és nem segített rajta sem a rábeszélés, sem a büntetés, sőt munkahelyét is hiába változtatta. A korral együtt nőtt a hibája is. Kedden már nem volt pénze a szombati fizetésből és anyjának nem adott egy garast sem az eltartásért. Néha már a cipőjét is eladta, hogy szeszt vehessen és vallási életét is egészen elhanyagolta. Éppen azért anyja nagyot nézett, amikor egy nap hallja: - Isten színe előtt teszek fogadalmat, hogy többé nem iszom!

Akkoriban Talbot mintegy 28 éves volt munka és pénz nélkül, tehát nem ihatott, barátai pedig nem kölcsönöztek neki. Ezzel kezdődött a megtérése. Először három hónapra tette a fogadalmat, de azt is elhatározta, hogy minden reggel misére megy, este pedig imádkozik a templomban. A következő héten talált munkát, szombaton megkapta a fizetést, vad kísértésbe esett, el is ment a kocsmába, de csak ásványvizet ivott. A kísértés egyre gyötrőbb lett, de Talbot is keményen küzdött ellene.

Két-három év múlva a csüggedés fenyegeti; nem érdemes tovább harcolni, úgyse tud állhatatos maradni. A végén már áldozni sem

tud, de végső nyomorában mégis imádkozik és néhány perc múlva fönségesbéke tölti el, egészen megnyugodva megy misére és áldozni..

Attól fogva elindult a szentség magaslata felé. Deszkán alszik hitvány takaró alatt. Minden éjjel kettőkor fölkel imádkozni, három bojtos napot tart hetenként, tápláléka valami kávé és kenyér. Naponta misét hallgat, keresztútat végez és a papok csodálják buzgóságát. Nőtlen marad és azt állítja; - e tanácsot a Szűzanyától kapta. Nagy