A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
41 Kővári Karol y, S.J. Kinek tartod magadat A legújabb lélektani felfedezések között talán a legjelentősebb számunkra az önmagunkról alkotott felfogás és cselekvésmódunk között való viszony felismerése. Többé-kevésbé tudatosan mindnyájunkban kialakul egy kép életünk folyamán saját magunkat illetőleg. Ennek a képnek kialakításában nagy szerepe van élményeinknek és mások véleményének is, a- mit rólunk alkottak, és amit igaznak fogadtunk el. A gyermekkori élmények különösen nagy és hosszantartó hatással lehetnek ránk ebből a tekintetből, de nemkevésbé fontosak ifjúkorunkban és felnőttkorunkban szerzett élményeink sem. Ez a kép sokszor nem tudatos bennünk, csak akkor ismernénk fel, ha komoly önvizsgálatnak vetnénk alá magunkat. De az is lehetséges, hogy félig-meddig, sőt talán teljesen tudatában vagyunk a saját magunkról alkotott véleményünknek, és még arról is pontosan tudnánk beszámolni, hogy mikor és milyen események hatására alakult ki bennünk ez a felfogás. Akár öntudatos, akár nem, ez a kép önműködőleg befolyásolja nemcsak viselkedésünket, hanem még gondolkozásmódunkat és érzelemvilágunkat is. Ennek kitűnő és nagyon hasznos következményei vannak, ha a magunkról alkotott kép megfelel a valóságnak. Sokban ennek köszönhetjük ugyanis sikereinket, megelégedettségünket, boldogságunkat, jótulajdonságainkat, erényeinket. Ha azonban az önmagunkról alkotott kép nem felel meg a valóságnak, mert helytelenül megítélt tényeken alapul, vagy mások félreértése és irántunk tanúsított helytelen magatartása alakította ki bennünk, akkor nagyon veszélyes következményei lehetnek, és nemcsak
