A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
42 hogy az egyik kudarcot a másik után idézhetik elő, hanem testileg és lelkileg is beteggé tehet minket, sőt halálunkat is okozhatja. A legvigasztalóbb azonban számunkra az, hogy miután felismertük az önmagunkról alkotott képet, s azt, hogy az miként alakul ki bennünk, egyszersmind felfedezzük a titkát megváltoztatásának is. Módunkban van ugyanis az, hogy a helytelen képet megszüntessük és a megfelelő képet alakítsuk ki magunkban. Ezt megtehetjük - éspedig aránylag könnyen - még akkor is, ha a helytelen kép kisgyermekkorunkban alakult ki, és ma már életünk delén is túl vagyunk, vagype- dig úgy gondoljuk, hogy már életünk alkonyához értünk. Erre az átalakításra pedig szinte mindannyiunknak szükségünk van, mert általában mindnyáj an hajlamosak vagyunk arra, hogy helytelen felfogást alakítsunk ki saját magunkról, rosszabbnak, képtelenebbnek képzeljük magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk, és megfeledkezzünk rejtett kincseinkről, amelyekre talán még semmi körülmény, és senki sem hívta fel figyelmünket. De az sincs kizárva, hogy alaptalanul alkottuk meg önmagunkról való felfogásunk egyikmásik vonását, és éppen az okozta kudarcunkat, hogy megfeledkezzünk valamelyik gyengénkről, és ott képzeltük erőseknek magunkat, ahol pedig gyengék vagyunk. Fontos tehát, hogy az igazságnak megfelelő legyen a magunkról kialakított kép, mert csak így vezet sikerre minden téren. A magunkról kialakított helytelen kép megváltozatása jelentős változást hozott már létre sok ezrek életében. Bukásra álló diákokból jeles tanulók váltak, szégyenlős, visszahúzódó egyének bátrakká lettek. Igazi énünk felismerése megmentheti a talán már a szakadék szélére került házasságot, sikeressé teheti a bukdácsoló vállalkozást, erővel töltheti el az erkölcsi nehézségekkel küszködőket, lelki felszabadulást okozhat a gátlásoktól szenvedőknek, és lelki békével töltheti el azokat, akiket aggodalmak gyötörnek. Nagyon fontos lehet tehát számunkra, hogyha bátran megkérdőjelezzük a magunkról kialakult felfogásunk helyességét. Magától értetődően ugyanis mindenki a valóságnak megfelelőnek tartja azt a képet, amelyet önmagáról kialakított, és ha valami ezt kétségbevonja előtte, a tényeknek képzelt tapasztalatok egész sorát hajlandó felsorolni igazolására. A továbbiakban rámutatnuk arra, hogy milyen könnyen összetévesztjük a tényeket a hozzáfűzött véleménnyel, magyarázattal, akár magunk, akár mások véleményéről van szó. így, ha eddig szinte mindig kudarcot vallottunk, a tőlünk független körülmények egész sorozatát tudjuk felemlíteni, és nem is gya-
