A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-08-01 / 8. szám

17

&4J. m ámsiaAg !aaa@s@s

Honnan vette Jézus ezt a bölcsességet, mely a Hegyi Beszédben is megnyilvánult? Hisz nem járt iskolába, nem tanult, mint a jeru- zsálemiírástudókés mégis szebben, erőteljesebben beszéltazoknál. "Az én tanításom nem az enyém" - mondotta Jézus szerényen, hanem azé, aki küldött engem, az Atyáé.

Különös, mennyit beszél nekik az "Atyá"-ról. Lassan mindenki tudta, hogy Istenről mondja ezt, Abrahám, Izsák és Jákob Istenéről. És azt is mondotta Jézus, hogy neki az a kenyere, hogy az Atya akaratát cselekedje. Mert ő az Atya küldötte. Nem ez volt-e a hallgatóság benyomása is, mikor Jézus beszélt hozzá; mintha Isten maga járt volna köztük inkognitóban? De miért beszélt akkor mindig külön még az Atyáról... ?

Máskor meg azt állította, hogy amit az Atya cselekszik, azt ő is azohképpencselekszi. Smár az is nem egyszer föltűnhetett az értel- mesebbjeinek, hogy egyetlen egyszer sem mulasztott el különbséget tenni az "én Atyám" és a "ti Atyátok" között. Ha ember volt, mi jogon állította magát egy sorba Istennel? Vagy mi jogon különböztette meg magát a többi emberektől, mikor Istenről beszélt? Hiszen ezt még a papok se tehették meg. Legalábbis ilyen értelemben nem. Ha Isten (! ?), miért beszél magáról folyton úgy, mint az Emberfiáról?

Izrael prófétái is szentek voltak. S mégis szerényen így kezdték beszédjüket- "Ezt mondja az Úr"; vagy: "az Úr szava". Tehát nem az övéké, hanem az Úré, az Istené. S nem Izaiásé, Jeremiásé, Ezekielé, hanem Jávéé.

i