A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-08-01 / 8. szám
II Úgy éreztem, mintha kivetkőztem volna magamból és idegen testbe költöztem volna valami ismeretlen világban. Nem találok semmi hasonlatot, hogy azt a megrendülést leírjam, amely egész valómat átjárta. Akaratom ellenére kellett belátnom, hogy éppen az az igazság, ami belső meggyőződésemmel és ízlésemmel szögesen ellenkezett, ami ellenegész lényem föllázadt. Azért nem akartam megadni magamat, mielőtt mindent meg nem kíséreltem, hogy ellenálljak. Egyik nagy versében ugyanezt mondja; - Előtted álltam Uram, mint a bajnok, aki nem azért hajtja meg hátát, mivel gyönge, hanem mert a másik erősebb... Nevemen szólítottál, mint aki megfontolta e hívást; az akkori ifjak közül engem választottál... Négy évig tartott a kemény küzdelem, amíg fokozatosan egész, lelkét át nem járta az evangélium ereje, majd 1890. karácsonyán megtalálta a békét Istennel. Nemsokára külügyi szolgálatba lépett, bejárta jóformán az egész világot, amint a pályán fölfelé haladt,de ugyanakkor egyik remekművét írta a másik után az igazság, a szépség és a lelkek szolgálatában. Legnagyobb alkotása a Selyemcipő, ez a keresztény világdráma, amelynek színtere az egész föld, szereplői pedig káprázatos történetben jelenítik meg a létünk isteni értelmét, a kereszt oktalanságának győzelmét. Claudel a nagy kitüntetésekés sikerek közepette is elsősorban hitvalló maradt és lángelméjével páratlan apostoli munkát végzett. K. ANTAL VALLOM ÁSA Gollwitzer kitűnő könyvében olvasható, kétség nélkül hiteles. Orosz fogolytáborban találkozott vele a szerző. Az osztrák fiatalember katolikus volt, de a vallással nem törődött. Független akart lenni, ám a lelke csupa üresség volt, nem tudta miért éljen és akkor megtalálta a népet. Azt hitte, azért érdemes küzdeni és így lett nemzeti szocialista, majd SS katona. A háború végén Bécs közelében kozák csapat fogta el néhány bajtársával együtt. A hátán dróttal kötötték össze a kezét és sáros utakon hajtották tovább ismételten hangoztatva, hogy hamarosan kivégzik. Valahol teherkocsira kellett várniuk, holtfáradtandőltle a folyékony sárba, ahol megálltak. Minden vágya volt meghalni és elhatározta, akkor is végez magával, ha az oroszok nem lövik agyon. A latyakban fekve elkezdte zsibbadt kezét mozgatni és valami kemény tárgyat talált, azt markába szorította, lapos kavicsnak hitte. Majd kocsira rakták és Badenbe vitték, i
