A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-08-01 / 8. szám

5 melegével, lassan az ősz püspök felé közeledett. A levente ámulva nézte a történendőket. Sarolta a püspök előtt alázatosan féltérdre ereszkedett és szemét lesütve, átnyújtotta a vizet a főpapnak. A pap néhány szót mormolt égre emelt szemekkel, majd áldást hintett ke­reszt alakban a víz fölé. Letépett egy virágfejet a mellette lévő jáz­minbokorról. Belemártotta a megáldott vízbe s lassan, méltóság- teljesen meghintette a körülállókat e szavakkal;- Asperges me... Hints meg Uram izsóppal... és fehérebb le­szek a hónál! - Majd elindult a templomba. A szűk folyosókon tömjénillat terjengett s benn az oltáron égtek a viaszgyertyák. A keresztelő medencén lecsüngő virágok édesen ontották illatukat. Az őszpüspök egyházi ruhákba öltözött. A kísére­tében lévő papok segítették fejére a süveget és kezébe a pásztorbo­tot. Majd odalépve a keresztelőmedencéhez, magához intette a kis Vajkot és levente társait. Vajk letérdelt az alsó lépcsőre. Vállán a bíbor kacagány volt arany kapoccsal mellén összefogva. Kék bársony ruhája feszült tes­tén. Lábánsárgabőr topánés oldalán kovácsolt kis kard függött. Ha­ja szőke fürtökben ömlött vállára és a beragyogó napfény szelíden megbújt fürtjei között.- Gyermekem, - mondotta a főpap, Géza fejedelem fia. A ke­resztények Istene magához öleli lelkedet ma és rádcsókolja -szere- tetének bélyegét. Légy engedelmes gyermeke fejedelmi szüleidnek és légy tündöklő csillaga a daliás magyar népnek. Szent István, Krisztus első vértanúja, védjen, óvjon és áldjon meg majd későbbi életedben, midőn apádurad után népednek élére állsz. Légy olyan keresztény vezér, akiutánkéső nemzedékek is epedjenek, kívánkoz­zanak. A fiú halkan válaszol; - Igen, Atyám! A püspök szavai után a gyermek mellé lépett anyja. Kibontotta a fiú palástját, leeresztette annak válláról. A gyermek kezét mellén összefonta és fejét alázatosan lehajtotta. Adalbert püspök pedig az ezüst kupából a gyermek fejére kereszt alakban vizet öntött e sza­vakkal; Stephanus... ego te baptizo, in nomine Patris et Filii et Spi­ritus Sancti... István, én téged megkeresztellek az Atyának... nevé­ben. .. Az égiek felelték rá az Áment. A keresztvíz lepergett a fiú szőkefürtös fejéről le a mellére. Ott mintha megállapodott volna. Adalbert most lehajolt a kis keresztény

Next

/
Thumbnails
Contents