A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-08-01 / 8. szám
6 Istvánhoz, szelíden magához emelte és homlokon csókolta mint a szent keresztségben született új testvért. A többi kis leventéhez is volt Adalbertnek egy-egy szava és a keresztelés után mindegyiket homlokon csókolta. Mintha fényesebben ragyogtak volna a nap sugarai is ez alkalommal. A templomban az égő gyertyák szaga összevegyült a tömjén és a virágok illatával, hogy így összeölelkezve vigyék áldozati füstjüket az azúr kék ég felé, a keresztények Istenének. Az ősz püspök azután kíséretével együtt az oltárhoz ment és hálaadó szentmisét mondott. A Te Deum után kivonult a menet a templomból. A nap már hanyatlóban volt, amikor lassan cihelődtek a vendégek. A vén Duna fodrai csillogtak az esztergomi sziklahegy tövében. A lovakat ellátták útravalóval. Az iszákok és nyeregkápák megteltek mindenféle ajándékokkal és étkekkel. Az ősz Adalbert még egyszer megáldotta és magához ölelte a kis Istvánt és ezt mondta;-Légy mindig istápolója e vitéz magyar népnek és segíts felépíteni Krisztus egyházát szép földeteken. István csak figyelt, figyelt, hol az égre, hol a püspökre, hol jó szüleire pillantva, csak annyit válaszolt;- Igen, Atyám, minden úgy lesz. - A kíséret megilletődötteni válaszolta; - Amen! Talán a jövő titokkapuja tárult fel tiszta lelkében, vagy az Isten bepillantást engedett a jövő századokba? Ki tudja? Istvánmintegy átszeltem ültén állott s nézett a távozó püspök és kísérete után. Már erősen alkonyodott és mindig karjait szívére zárva állott és szőke fürtjén még ott csillogott a keresztvíz harmata.- Úgy lesz, Istenem,.. rebegte, ahogy Te akarod__népemnek istápja és a kereszténység Apostola leszek. A mélyen alant hömpölygő Duna habjai vitték a fohászt messze- messze, hol Árpád sírja van. A lila színű párás esztergomi hegyek felett a szellő boldogan röptette tovább e szavakat tovább... tovább, sok száz éven át... És állnak a hegyek, hömpölyög a Duna Esztergom alatt. István fejéről lepergő keresztvíz ott csillogva a magyar nép homlokán, mígcsak az égen egy csillag marad...
