A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-08-01 / 8. szám
4 Elől a harsonások, majd az eléjük lovagolt vitézek között, méltóság- teljesen Adalbert püspök, Prága érseke lovagol paptársaival. Megérkeznek. A szentéletű aggastyánt leemelik lováról. Köpönyegéről leverik az út porát s ő illendően felölti papi köntösét, mielőtt a fejedelem háza felé közelednék. Lovát elvezetik. 0 maga néhány bencés szerzetes kíséretében halad nehézkesen Géza lakása felé. Alighogy odaér, Géza máris fényes kísérettel az ősz püspök elé lép:- Apáink Istene áldjonmeg,, hogy közénk jöttél, szentatyánk, mondta Géza snem vette észre, hogy köszöntése a pogány hit emléke. Adalbert nyájasan szólt; - Örömmel jöttem kegyelmetekhez, az Anyaszentegyház új juhocskáihoz és fáradságos utamon is az Istent kértem, hogy áldja meg a vendégszerető magyar népet. Alig fejezte be szavait, a kis Vajk jött apja elé. A püspök felé fordulva szerényen fejet hajtott és máris szalad vissza anyjához, Saroltához. Végre megtalálta anyját a templomban foglalatoskodva. Megragadja annak kezét és húzza kifelé a szűk folyosón az udvarra s közben nagy örömmel újságolja;- Asszonyanyám, itt az ősz püspökatya. Fehér lovát is láttam. A nyeregkápán is egy ezüst kereszt van kiverve. Most apámurammal beszélget s lassan jönnek az Isten háza felé. Sarolta összecsapta kezét és halk sikoly hagyta el ajkát. Majd lelkendezve sietettvissza a templomba, hogy a többieknek is megvigye az örömhírt; megérkezett már Adalbert püspök. S valóban. Kisvártatva egy csoport közeledik az Istenháza felé, közepén Géza fejedelem Adalbert püspökkel. Megállnak a térségen. A Duna felől friss szél csapja meg arcukat. A sziklás hegy oldalai pirosán izzanak a fölkelő nap fényében. Még a természet is felölti ünneplő bíborruháját. Egy levente közeled lihegve a forrás felől. Ezüstöblű pohárban aranytiszta, friss víz csillog. Az ifjú arca piros és szeme kíváncsian villog. Sarolta asszony magához inti a leventét. Átveszi a vízzel telt ezüst edénykét s keze puha melegével enyhíti annak hűvösségét. A jó anya tudja, hogy e víz ma gyermeke szőke haján fog végig csorogni. E víz fogja lemosni róla a pogányság mezét és ez öltözteti fel a kereszténység vértjébe. Mikor már felmelegítette szíve vérének
