A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-08-01 / 8. szám
3 Az esztergomi kereszteli (Elbeszélés.) Hűvös éjszakai szél zúgott át a rónán. A sudár tölgyek bozontos koronái mélyen sóhajtottak. A Duna szélén sírt a nádas. Meghajtották száraz, zizzenő derekukat. Fenn a sziklás hegyoldalon a világos ablakrésekkülönös sejtésekkel néztek az éjszakába. A szürke ólomtáblák mögött nagy volt a készülődés. Csendben beszélgettek, csak a szemük villant meg olykor-olykor a holdfényben.- Jönnek már a paripák. Hallom lassú lábdobogásukat...- Lassan aprózzák lépteiket. A főpap nehezen üli a lovat... A beszélgetés mind élénkebb lesz. Benn a falakon belül nagy az izgalom. Sarolta fejedelemasszony gondosan szemügyre veszi Vajk ruházatát. Minden redőt maga igazít el. Nem bízza senkire. Abíbor bársony palástot is rápróbálja, de nem köti át az ékköves aranylánccal, míg nincs itt a püspök, a főpap. Az asszonynép mind díszes ruhában siet a sziklábavágott Istenháza felé. Ott sürögnek-forognak és egymás sál versenyeznek adíszí- tésben. Bíborszőnyegek, szmirna átvetők puha szőrméje fogja fel lábuk topogását. A templomi mécsesek fénye misztikusan világítja meg az oltáron Krisztus keresztjét. Hátul a saroknál egy mélyedésben három kőlépcsőn díszes kőtartón a keresztkút. Fedele nyitva. Ma nagy nap lesz. Géza úr fia Vajk és néhány társa fogja felvenni a keresztséget. Ma több fiatal levente és dalia lép be Krisztus Egyházába. A kút körül illatos virágfüzérek csüngenek a falakon. Kinyitják az olontáblákat. Mélyenlenna Duna hömpölyög. Esztergom szikla várát lassú derengés öleli körül. Künn erősebb lesz a mozgolódás. A lódobogás már egészen közelről hallatszik, Láthatók már az alakok is, akik a tüzes fekete, de elfáradt paripákon érkeznek. Messziről jönnek. Váltott lovakkal. I
