A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-08-01 / 8. szám
2 telmekkel nevelő édesapa is? Csupán a hatalom acéltekintetű embere - vagy az a másik, a szelíd és okostekintetű is, akiről a krónikás mondja; "Bölcsességének híre a föld népénél állott legnagyobb tiszteletben?" Csupán városokat és erődítményeket - vagy falusi templomokat is építtető gazdája az országnak? (Mily hűségesen adja vissza a krónikás anagyhitterjesztőneknépével együttérző lelkületét: "Észrevette, milyen terheket ró a hívekre, ha távol fekvő helyekről az ünnepi misékre összegyülekeznek. Ezért elrendelte, hogy minden tíz falu népéneképüljön egy templom, nehogy a nép fáradságot unva, vallási kötelességét elhanyagolja".) Holkezdődik a szentek igazi és bensőséges tisztelete? Ott, hogy megismerjük életüket, erényeiket, melyekben követésre méltót nyújtottak. Nem egészen a mi hibánk, hogy oly keveset tudunk Istvánról, a szentről. Nem tartott házi krónikást s ha volt is környezetében valaki, aki mindent megjegyzett róla - legalább emlékezetben - életszentségének jelei és tanúságtételei nagyrészt rejtve maradtak a sokkal feltűnőbb fejedelmi megnyilatkozások mögött. Az életszentség fényét életében csak kevesen láthatták meg a királyi korona mögött. De ennek néhány sugara rávetődik a krónikás soraira: "Mindenkor úgy viselkedett, mintha Krisztus bírói széke előtt állana. Belső szemeivel aző (Krisztus) jelenlétének fenséges ábrázatát látta s azt tanúsította, hogy Krisztust viseli ajkán, Krisztust szívében, Krisztust minden cselekedetében... Aki, hogy az egekben örökre épült szállása legyen, önmagát tette a földön az Ur hajlékává.. " Ha egyébről nem is tudósítanának életének tanúi, ennyi is elég egy szent szellemi hagyatékából követésreméltó életprogramnak számunkra; önmagunkat az Ur hajlékává tenni ezen a földön! Istenem, nem kérem Tőled azt az áldást, amit Sz. Pálnak adtál, sem azt a megbocsátást, amiben Sz. Pétert részesítetted, hanem csak azt az irgalmas részvétedet kérem, amit a latorral éreztettél a kereszten. - ( A modern csillagászat megalapítója, Kopernikusz, ezt a felírást vésette sírjára.)
